Az elmúlt hetek eseményeinek figyelembevételével lassan nem lesz túlzás azt állítani, hogy Eritrea országa is egyikévé válik Afrika háborús gócpontjainak, és a vele határos országok mindegyikével, valamint a nemzetközi közösséggel is rossz kapcsolatot ápol. Az Etiópiával való kapcsolat eléggé ismert, hosszú véres háborúk, állandó vádaskodás és határvita jellemzi, mind a mai napig, és jelenleg is valószínűleg csak a nemzetközi közösség (gyengülő) katonai jelenlétének köszönhető, hogy nem robbant ki komoly összecsapás a két fél között. A vita egyébként (ahogy már írtam róla) néhány falu, és pár száz négyzetkilométernyi terület birtoklása miatt tart, és csak hab a tortán a közös történelem néhány sötét foltja.

Aztán ott van a Darfúrról elhíresült Szudán, amellyel az országnak szintén területi vitája van, de amely szerencsére békés úton megoldódni látszik, ráadásul Eritrea még békeközvetítőként is fellép-fellépett a szudáni lázadók és a kormány közötti tárgyalások során. Aztán volt (szerencsére nem katonai) konfliktus a Vörös-tenger túlpartján fekvő Jemennel is, a Hanish-szigetek birtoklásáért, amely ügyben végül a hágai nemzetközi bíróság hozott salamoni döntést. Bár a területi vita nagyjából rendeződött, a két kormány között azóta is feszült a viszony.

És végül itt van a nyár óta komolyra fordult konfliktus a déli szomszéddal, az aprócska Dzsibutival. A francia Idegenlégió egyik legfontosabb afrikai bázisának számító kis állammal már az Etiópiával vívott nagy háború végén, a kilencvenes évek végefelé megromlott a viszonya Eritreának, köszönhetően a Dzsibuti és Addisz-Abeba között fennálló baráti viszonynak. A helyzet akkor a háború (Etiópia és Eritrea között) lezárásával rendeződött, amelyet a két elnök egymás kölcsönös meglátogatásával pecsételt meg.

Már az akkori hivatalos eritreai térképek (a kormány által kiadottak) is elég furcsán néztek ki, már ami a déli területeket illeti, ugyanis Eritrea magáénak tartott, jelölt olyan területrészeket, amelyek igaz, hogy egykoron pár évtizede, még az akkori Etiópia területét képezték, de mára már Dzsibuti északi részén találhatók. Mint később kiderült, ez nem csak nyomtatási hiba, az eritreai kormányzat magáénak deklarálta ezeket a területrészeket. A két fél közti vita idén áprilisban mélyült el igazán, amikor is a Doumeirának nevezett határsávban felvonultak a két ország katonái.

Ekkor még lett volna esély a konfliktus megoldására, de igazából komoly közvetítés nélkül, mindkét ország csak elbeszélt a másik mellett. Főként Eritrea a ludas, amely évtizedek óta fix határokat szeretne egyik napról a másikra megváltoztatni, egy aprócska ország kárára. Aztán júniusban eldördültek az első lövések is, 35 holttest maradt a helyszínen, amely után biztossá vált, hogy Eritrea délen is egy kemény katonai konfliktusba igyekszik belekeveredni. Az ENSZ azonnal megpróbált közvetítőként fellépni, de Eritrea mindenféle választól és küldöttség fogadásától elzárkózott, így tulajdonképpen csak Dzsibuti információi alapján ismerjük mi is a történetet.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa felszólította Eritreát, hogy demilitarizálja a határsávot, ahogy azt az összecsapások után Dzsibuti tette, különben büntetéssel kell szembenéznie. Érthető az ENSZ gyors reagálása az ügyben, a Vörös-tenger egy tekintélyes részét Eritrea felügyeli, és a nemzetközi kereskedelem valamint hajózás szempontjából nem lenne nyerő helyzet egy újabb veszélyes tengerszakasz. Elég nekik Szomália is. A nemzetközi szervezet szerint egyébként három időpontban és háromféle egyezség szerint fennálló határhelyzet lehet elfogadható, amelyek közül aztán a két félnek tárgyalásos úton kellene választania. Kérdés, Eritrea hajlandó - e bármiféle kompromisszumra. Ha nem, akkor annak a régió további destabilizációja lehet az eredménye, ne is beszéljünk egy véres háborúról. Amelyben az Idegenlégió által erőteljesen támogatott Dzsibuti nem is lenne olyan esélytelen. A csekély közlemények egyike szerint, amit az eritreai kormányzat adott ki, az ország az Egyesült Államokat vádolja a konfliktus kirobbantásával és a régió destabilizációjával. Érdekes nyilatkozat egy katonai támadás után, bár az tény, hogy nagyszámú amerikai katona állomásozik Dzsibutiban.

Végezetül csak egy kérdés az Eritreát ismerőknek és nem ismerőknek...vajon miért nem tud nyugton maradni ez a háborúban született, roppant szegény ország?