HTML

Mindennapi Afrika

Ha kíváncsi vagy eme fantasztikus kontinens valódi arcára, a mainstream médiában soha nem hallható, olvasható hírekre, akkor ez a blog Neked íródik. Minden nap olvashatod a legfrissebb és legérdekesebb hírek et Afrikából, az élet minden területéről, amelyekre csak egy szabály vonatkozik: egy hónapban ugyanaz az ország kétszer nem fog hírként szerepelni.

Friss topikok

Címkék

accra (2) addisz abeba (1) afrika (37) algéria (8) angola (12) bamako (3) bangui (1) benin (7) bissau guinea (10) botswana (7) bujumbura (1) burkina faso (4) burundi (11) cabinda (1) casamance (1) comore szigetek (5) conakry (2) csád (9) dakar (1) darfúr (7) dél afrika (5) dél afrikai köztársaság (17) diktátorok (7) dzsibuti (8) egyéb (2) egyenlítői guinea (8) egyiptom (9) elefántcsontpart (9) eritrea (6) és (2) etiópia (16) freetown (1) gabon (8) gaborone (1) gambia (5) ghána (13) guine (1) guinea (12) harare (2) johannesburg (1) kamerun (6) kampala (1) kenya (14) kigali (1) kongói demokratikus köztársaság (23) kongói köztársaság (3) kongó demokratikus köztársaság (1) közép afrikai koztársaság (1) közép afrikai köztársaság (6) leone (5) lesotho (5) libéria (8) líbia (7) libreville (2) lilongwe (2) lomé (1) luanda (1) lusaka (2) madagaszkár (8) malabo (2) malawi (9) mali (7) maputo (3) marokkó (7) maseru (1) mauritánia (9) mauritius (7) mogadishu (4) mozambik (9) mugabe (1) namíbia (12) niamey (1) niger (9) nigéria (20) nyugat szahara (5) port luis (1) príncipe (2) puntföld (1) rabat (1) ruanda (13) sao (2) sao tomé és principe (2) seychelles szigetek (2) seychelle szigetek (6) sierra (5) sierra leone (8) szenegál (8) szolgalati közlemeny (1) szomália (29) szomáliföld (1) szudán (24) szváziföld (5) tanzánia (9) togo (5) tomé (2) tunézia (5) uganda (26) windhoek (2) yaounde (2) zambézi (2) zambia (10) zanzibár (1) zimbabwe (17) zöld foki köztársaság (2) zöld foki szigetek (3) Címkefelhő

2008.11.13. 06:50 GaceTillerro

Egy "de facto" cikk: akiknek nem sikerült

Nemrégiben egy vaskos, történelmi témájú könyv elolvasása után ütött szöget a fejembe a gondolat, hogy vajon Afrikában vannak-e olyan nemzetek, közösségek, országok, amelyek sikeresen vívták meg függetlenségi harcukat és sikeresen kiáltották ki függetlenségüket, de ezt kevesen (általában senki) ismerték-ismerik el, és az esetek többségében vissza is kerültek általában anyaországuk határain belülre.

Jelenleg már nem létező, de korábban elismert országból rengeteg van, majdnem 200 darab, úgyhogy azok bemutatása már inkább egy lexikon feladata. Viszont nem olyan sok, úgynevezett de facto ország létezett, azok is főleg a dekolonizációs folyamat során jöttek létre és szűntek meg. Legtöbbjük egyedi kultúrával, nyelvvel, identitással rendelkezett (általában múlt időt írok, de mint látni fogjuk, vannak jelenleg is de facto államok), csak sajnos nemzetközi érdek nem fűződött létezésükhoz, így a sokszor véres harcok árán kivívott szabadság odaveszett. Nagyon messze a történelembe nem megyünk vissza, mert akkor hatalmas mennyiségű információt kellene blogformátumba szorítani, így maradjunk csak a XX. századnál. A

legkorábbi de facto állam a században, a Rif Köztársaság volt, amely a riffek függetlenségi harca után jött létre 1921-ben, amikor is a vad berber törzsek a spanyol elnyomókat és a marokkói szultánt is kiűzték területükről. A legendás berber vezér, Abd el-Krim irányításával tehát a berberek létrehozták saját államukat, amelyet azonban Franciaországgal és Spanyolországgal az élen, Európa egyáltalán nem nézett jó szemmel. Hiába küldött az újdonsült állam diplomatákat szerte a kontinensen, francia gyarmati megfontolások, és politikai tervek miatt hamarosan spanyol-francia szövetség állt össze, amely 400.000 fős hadsereggel, és vegyi fegyverekkel 1926-ra elsöpörte a bimbózó köztársaságot. Hiába volt fegyvercsempész által készített saját pénzük, fővárosuk, nyelvük, kormányuk, az országot 5 év alatt egyetlen egy másik állam sem ismerte el, és ezzel az első és utolsó berber állam halálra lett ítélve.

Kevesen tudják, de volt egy egészen hosszú életű de facto állam is a kontinensen, a Rwenzururu Királyság, amely 1963-tól 1982-ig létezett a mai Uganda területén, a Rwenzori-hegységben. Ez a hegység Uganda és a mai Kongói Demokratikus Köztársaság határán húzódik, és azon kevés hegyek egyike Afrikában, amelynek van állandó hósapkája. A királyságot a Bakonjo-Baamba népcsoport hozta létre, miután egyszerűen kimondta függetlenségét és saját létrejöttét. Maga a döntés nem jelentett semmi változást a törzs életében, zászlója, indulója már korábban is létezett, fővárost, pénzt, kormányt nem hoztak létre, királyuk pedig már korábban szintén volt korábban. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Rwenzururu királyságot soha nem ismerte el senki, lehet, hogy  nem is tudtak létezéséről, ezért az 1982-es ugandai visszacsatolás nem rázott meg senkit komolyabban. Talán még magukat a Bakonjo-Baambákat sem. 

A Rwenzururuval ellentétben azonban volt olyan de facto állam is, amit néhány más ország elismert, és amely létezésével egy polgárháborút indított el. Ilyen állam volt a Biafra Köztársaság, a mai Nigéria területén, amely létezésének három évében hatalmas történelmet halmazott fel. Ahogy a legtöbb egykori gyarmat, létrejöttekor Nigéria is még csak kereste határait, etnikai hovatartozását. Az ország lakosai általában vallásuk és származásuk szerint oszlottak el területileg, általánosságban északon a muszlimok, délen pedig a keresztények. Az olajban gazdag déli régió az 1960-as nigériai függetlenségtől kezdve masszívan dolgozott az elszakadáson, főleg az Igbo népcsoport vezetésével.

Persze ezt a sivatagos területeken élő északiak nem nézték jó szemmel, és ahogy a nagykönyvben meg van írva, rövidesen brutális harcok kezdődtek, északon a délieket, délen az északiakat irtották. A polgárháború fontos állomása az volt, amikor 1967 májusában az Igbok kikiáltották függetlenségüket és a Biafra Köztársaság létrejöttét. 5 ország (Haiti, Gabon, Elefántcsontpart, Tanzánia és Zambia) egyből elismerte ezt, mások ugyan hivatalosan nem tették ugyanezt, de katonai és gazdasági segítséget nyújtottak az újdonsült olajparadicsomnak. Persze a köztársaság létrejötte nem jelentette a háború végét, az északaiak vezette központi kormányzat csapatai véres és folyamatos harcok árán 1969-re minimálisra zsugorították össze Biafra területét, 1970 januárjában pedig a köztársaság megszűnt létezni. Kisebb lázadó míliciák azóta is léteznek a régióban és dolgoznak az újabb függetlenségen, amelyre azonban az olaj miatt egyáltalán nincs esélyük. A Biafra Köztársaság vérzivataros történelme során fővárossal, hadsereggel (légierővel is!), kormánnyal, saját nyelvvel, pénznemmel rendelkezett, és az ország polgárháborújához köthető az Orvosok Határok Nélkül segélyszervezet létrejötte is. 

A hetvenes évek közepétől a kilencvenes évek közepéig (nagyjából az apartheid bukásáig) Afrika déli részén sajátos államok is léteztek, nem másról van szó, mint a dél-afrikai apartheid vezetés által létrehozott 20 bantusztánról, amelyeket csak ők maguk ismertek el létező, autonóm államként. A bantusztánok olyan kis országok (területek) voltak, amelyeket azért hoztak létre, hogy a különöző etnikai csoportokba tartozó fekete populáció egy meghatározott területen csoportosuljon, a keveredést és a jobb felügyeleti lehetőséget biztosítva ezzel. A húsz bantusztánból csak négy volt a szó szoros értelmében független státuszú (Transkei, Venda, Bophuthatswana, Ciskei), de ez a függetlenség is csak névleges volt, mindent az apartheid irányított, ezekben a zárt "országokban". A többi bantusztán még független státuszt sem tudott szerezni, tulajdonképpen csak az apartheid politika részét képezték.

A kilencvenes évek is számos de facto állam létrejöttét hozták magukkal, köszönhetően elsősorban Szomáliának és a Comore-szigeteknek. Mint közismert a Comore-szigetek három nagyobb szigetből állnak, Mohéli, Anjouan és Grande Comore tagja az államszövetségnek, amely függetlensége óta masszívan a világ legszegényebb országai közé tartozik. A két kisebb sziget, Mohéli és Anjouan pedig még az átlagnál is szegényebb. Főként ez volt a mozgatórugója a függetlenségi törekvéseknek, amely 1997-ben csúcsosodott ki, amikor is Anjouan, majd két héttel később, Mohéli is kimondta elszakadását a Comore-szigetektől.

Míg Mohéli alig 1 év múlva visszalépett az államszövetségbe, addig Anjouan sorozatos puccsok, és belső hatalmi harcok végén 2002-ig kitartott függetlensége mellett. Ekkor visszaléptek a Comore-szigetek szövetségébe, de az elhivatottság nem tartott soká, 2007 végén ismét függetlenséget deklaráltak, ezúttal azonban a központi kormányzat már nem ült tétlenül nemzetközi segítségre várva. A régióban rendkívül aktív franciák segítségével 2008 márciusában a központi kormányzat csapatai lerohanták Anjouan-t és ismét visszacsatolták az országhoz. A harcokról anno én is megemlékeztem itt. Amiért a két kis sziget függetlenségi törekvésének itt kellett helyet kapnia az az a tény, hogy létezésük során egyetlen másik állam sem ismerte el létezésüket, és így de facto léteztek csak. Pedig fővárossal, kormányzattal és saját nemzeti öntudattal azért rendelkeztek.

Szomália szomorú történetéről már írtam többször, a jelen témához kapcsolódóan legyen elég annyi, hogy a kilencvenes években kitört polgárháborúban az ország területén három de facto állam jött létre, Szomáliföld, Puntföld és Jubaföld, amelyek közül előbbi kettő a mai napig függetlennek tartja magát, Szomáliföldet már több állam elismeri függetlenként, de az ENSZ és a nemzetközi politika nem hajlandó tudomást venni a normális államként funkcionáló államról. Puntföld erősen de facto továbbra is (a kalózok székhelye), míg Jubaföld függetlenségi törekvése hamvába holt kísérlet volt.

Még két el nem ismert állam létezett a XX. században a kontinensen, mindkettő Cecil John Rhodes nevéhez és az általa létrehozott Rodéziához kötődik. Ennek történetéről azonban majd később emlékezem meg, mert Rodézia történelmét nem lehet egy-két szóval elintézni.

13 komment

Címkék: afrika szomália marokkó nigéria dél afrika comore szigetek uganda


A bejegyzés trackback címe:

http://mindennapiafrika.blog.hu/api/trackback/id/tr25766440

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

bagusz · http://blog.truffle.hu/ 2008.11.13. 09:06:38

nagyon érdekes írás! Köszi

A Nép - Te vagy! (törölt) · http://www.kibulizottorszag.net 2008.11.13. 09:12:18

Hiányolom a (védhetően) legfontosabbat: Katangát.

Cserny Zsolt 2008.11.13. 09:16:19

Ha jól emlékszem a rif háborút Rejtő is megemlítette a "Bradley Tamás visszaüt" regényében, amikor a főhős tüzérségi megfigyelőként játsza ki a rif mesterlövészeket.

A Nép - Te vagy! (törölt) · http://www.kibulizottorszag.net 2008.11.13. 09:58:49

(És Kasait. Túl álmos vagyok, hogy egyszere jutott volna eszembe Katangával). Na meg Buganda?

Nem mintha nem lenne hasznos cikk különben a fönti.

Húsipar 2008.11.13. 09:59:07

Térképeket! :(((

Forgus 2008.11.13. 10:14:44

A nyugati hatalmak legfelelőtlenebb cselekedete az volt, hogy felszámolták a gyarmatbirodalmakat, és hagytak megalakulni olyan államokat, amelyek életképtelenek, korruptak, nem képesek magukat ellátni és igazgatni.
Persze, ott a kizsákmányolás, rendben, de pl. Német Kelet-Afrikában már a XIX században volt kötelező himlőoltás, vasút, és általános iskolás oktatás fiúknak.
Tény, hogy az angolok, franciák nem "fektettek" ennyit a történebe, de béke volt, fejlődött az infrastruktúra, jóval alacsonyabb volt a gyermekhalandóság stb.
Nézzük meg azokat a helyeket, amik "megmaradtak" gyarmatnak: integrálódtak az anyaországhoz, büszke Briteknek vagy franciáknak tartják magukat a helyi identitás mellett, és eszük ágában sincs elszakadni.
Üssetek.

A Nép - Te vagy! (törölt) · http://www.kibulizottorszag.net 2008.11.13. 10:26:22

Forgus 2008.11.13. 10:14:44

Ne reménykedj! Verésről szó se. Mondjuk a németek egész szépen kiírtották Délnyugat-Afrikában a lakosság jelentős részét, ennyiben nem minták, de különben hasonlóan látom. Ebből is látszik milyen veszélyesek a divat szerű poltikai döntések. A függetlenság megadása indolkolt volt, szükséges, de sokkal lassabban, fokozatosabban kellett volna történie.

Idetartozik, hogy néhány évvel ezelőtt, egy afrikainak számító állam, Mauritius már nem emelékszek milyen szintű vezetője, egy már ne emlékszek milyen afrikai konferencián a legtöbb hely kilátástalan helyzetét látva fölvettette, hogy az európaiaktól függést hasznos lenne visszaállítani. Az ilyesmit persze agyon szokás hallgatni.

pislogi 2008.11.13. 10:37:55

Oké a poszt.

is 2008.11.13. 10:41:20

valószínűleg fekete-afrika jó része szívesen venne egy erópai gyámkodást. sajnos közben van az arab világ, ami viszont nem. sőt, a mediterrán arab országok egy újfajta gazdasági gyarmatosítást visznek végbe. fekete afrika termeli nekik azt, amit ők eladnak az európaiaknak. tipikus middle-man.

mescalito 2008.11.13. 10:55:25

Ne feledkezzünk meg a híres nigériai jazz muzsikus és polgárjogi aktivista, Femi Kuti által 1970-ben, saját farmján kikiáltott Kalakuta köztársaságról sem, aminek néhány év után a nigériai hadsereg egy rövid, de annál hatékonyabb mészárlással és gyújtogatással vetett véget.

GaceTillerro · http://mindennapiafrika.blog.hu 2008.11.13. 19:22:32

Igazatok van, kedves hozzászólók, tényleg kimaradt néhány ország...na de sebaj, majd legközelebb.

szbszig · http://szbszig.atw.hu 2008.11.15. 20:04:43

Jó cikk volt, és hasznos is, mert néhányról még én sem hallottam eddig. ;)

Pista 2008.11.21. 21:24:21

Szerencse, hogy Dél-Afrikában vége szakadt a népnyúzó, elnyomó apartheid rendszernek, mostmár békében és boldogságban élnek a folyamatos gazdasági fejlődés által kiváló körülmények közé kerülő fekete atyafiak...