HTML

Mindennapi Afrika

Ha kíváncsi vagy eme fantasztikus kontinens valódi arcára, a mainstream médiában soha nem hallható, olvasható hírekre, akkor ez a blog Neked íródik. Minden nap olvashatod a legfrissebb és legérdekesebb hírek et Afrikából, az élet minden területéről, amelyekre csak egy szabály vonatkozik: egy hónapban ugyanaz az ország kétszer nem fog hírként szerepelni.

Friss topikok

Címkék

accra (2) addisz abeba (1) afrika (37) algéria (8) angola (12) bamako (3) bangui (1) benin (7) bissau guinea (10) botswana (7) bujumbura (1) burkina faso (4) burundi (11) cabinda (1) casamance (1) comore szigetek (5) conakry (2) csád (9) dakar (1) darfúr (7) dél afrika (5) dél afrikai köztársaság (17) diktátorok (7) dzsibuti (8) egyéb (2) egyenlítői guinea (8) egyiptom (9) elefántcsontpart (9) eritrea (6) és (2) etiópia (16) freetown (1) gabon (8) gaborone (1) gambia (5) ghána (13) guine (1) guinea (12) harare (2) johannesburg (1) kamerun (6) kampala (1) kenya (14) kigali (1) kongói demokratikus köztársaság (23) kongói köztársaság (3) kongó demokratikus köztársaság (1) közép afrikai koztársaság (1) közép afrikai köztársaság (6) leone (5) lesotho (5) libéria (8) líbia (7) libreville (2) lilongwe (2) lomé (1) luanda (1) lusaka (2) madagaszkár (8) malabo (2) malawi (9) mali (7) maputo (3) marokkó (7) maseru (1) mauritánia (9) mauritius (7) mogadishu (4) mozambik (9) mugabe (1) namíbia (12) niamey (1) niger (9) nigéria (20) nyugat szahara (5) port luis (1) príncipe (2) puntföld (1) rabat (1) ruanda (13) sao (2) sao tomé és principe (2) seychelles szigetek (2) seychelle szigetek (6) sierra (5) sierra leone (8) szenegál (8) szolgalati közlemeny (1) szomália (29) szomáliföld (1) szudán (24) szváziföld (5) tanzánia (9) togo (5) tomé (2) tunézia (5) uganda (26) windhoek (2) yaounde (2) zambézi (2) zambia (10) zanzibár (1) zimbabwe (17) zöld foki köztársaság (2) zöld foki szigetek (3) Címkefelhő

2009.02.16. 19:38 GaceTillerro

Afrikai állatkertek: egy ismeretlen téma

A következőkben egy olyan témáról lesz szó, amelyről még angol és egyéb nyelveken is alig lelhető fel bármiféle információ, ráadásul az általában egy afrikai országba utazó magyar ember számára ez az utolsó helyek egyike, amit meglátogatna, hiszen minek menjen állatkertbe, ha élő környezetében is megcsodálhatja a fekete kontinens csodálatos élővilágát. Pedig léteznek afrikai állatkertek is, bár nem nagy számban és a külföldiek számára szinte ismeretlenül meghúzódva. Ebben a posztban az afrikai állatkertekről lesz szó a teljesség igénye nélkül, történelmükről, jelenükről, valamint arra a kérdésre is választ kapunk, hogy élnek-e jegesmedvék a kontinensen.

Ma az 53 afrikai ország nagyjából felében található állatkertnek nevezhető intézmény, a legtöbb országban kizárólag egy, inkább vadasparknak nevezhető kert található (ilyen például a kis Kongó, Gabon, Ghána vagy Eritrea), de vannak olyan államok, ahol szép számmal találunk állatkerteket (a csúcstartó a Dél-Afrikai Köztársaság, de jópárat találunk mondjuk Zambiában vagy Egyiptomban is). Fontos tisztázni, hogy most nem szafarikon bejárható hatalmas természetvédelmi területekre gondolunk, hanem olyan városokban, városok közelében található parkokra, ahol nagyjából az általunk is ismert módon tartanak állatokat. Afrika egyik legszebb, legnagyobb és legrégebbi állatkertje a Kairóban található Giza állatkert, amelynek gyökerei egészen a 19. század közepéig nyúlnak vissza, amikor is az akkori uralkodó magángyűjteményét tette a köznép számára is látogathatóvá. Már akkor volt madárháza és hatalmas medencéje, és állatai közt találhattunk zsiráfokat, oroszlánokat, hiénákat, flamingókat és sok ritkaságot is (pl. szarvast és szervált).

Azóta folyamatosan bővült, fejlődött, egyre több és több állatot szállítottak ide, főként a többi, azóta is igazából gyűjtőhelyként szolgáló egyiptomi és észak-afrikai állatkertből, és így nyerte el mai formáját, ami alapján egyértelműen Afrika egyik legszebb és legnagyobb állatkertje. A többi egyiptomi állatkert (6 van még) jóval kisebb és kevesebb figyelmet is kap, hiszen tulajdonképpen csak a Giza állatkert előszobájának számítanak. A helyzet azonban egyre rosszabb. 2004-ben a Gizát kizárták az Állatkertek Világszövetségéből, miután vizsgálatok feltárták, hogy az állatkert embertelen módon bánik állataival, sőt egy alkalommal (2004) két gorillát lemészároltak, miután felmerült, hogy Ebolával fertőzöttek lehetnek. Az állatkert továbbá a tagdíjat is elmulasztotta megfizetni éveken át.

2006-ban különböző járványok pusztították az állatállományt, köztük a madárinfluenza is kitört, aminek a következménye szintén egy mészárlás lett. Tavaly pedig a legszembeötlőbb probléma a látogatók által az állatoknak okozott sérülések (volt példa gyilkosságra is!), valamint a dolgozók hanyag munkája és korrupt viselkedése volt. Előfordult, hogy pár száz forintért egy négytagú családot beengedtek az oroszlánok kifutójába, hogy közeli fotókat tudjanak készíteni. Akkor nem történt tragédia, de a hasonló eljárások miatt folyamatos a veszély. Medvéket ölelgetni, tigriseket etetni, elefántok lábai között fényképezkedni..mind megvásárolható pár dollárért. Ami miatt még folyamatos panasz éri Gizát, az az állatokkal szemben tanúsított bánásmód, melynek során alig pár négyzetméteres ketrecekben tartanak nagyobb testű állatokat, és gyakran használnak hatalmas láncokat az állatok megfékezésére.

Bár a fejlődésnek is mutatkoznak jelei, az oroszlánok és a medvék új kifutót kaptak, az elefántház és a majomház felújítása tervben van, emellett a fizetések is nagymértékben emelkedtek az elmúlt években. A vezetés mindent megtesz, hogy ismét visszakerülhessenek a Világszövetségbe, de addig még jópár intézkedésre szükség lesz, sajnos a legfontosabb problémát, a helyhiányt a terület szűkössége miatt valószínűleg nem lesznek képesek megoldani. Tervben van egyébként, hogy népszerűbbé tegyék az állatkertet a turisták körében is, ugyanis az Egyiptomot felkereső rengeteg külföldi alig pár százaléka keresi fel Gizát.

Szudánban is több állatkertet találhatunk, ma már csak a kartúmi a figyelemreméltó (pozitív nézőpontból), de még meg kell említeni a Merowét és a mára már megszűnt Singát. A Singa története elég egyedi, szintén magángyűjtemény volt eredetileg (és ez egyébként szinte az összes afrikai állatkertre elmondható), később megnyitották a nyilvánosság előtt is, és néhány évvel ezelőttig a látogatók csak saját felelősségükre léphettek be a területére, ugyanis a legtöbb állat szabadon tanyázott a hatalmas területen, ami elég sok konfliktust szült. Egyszer egy elefánt ki is törte a kaput, és az egész állomány megszökött. Később a befogott és megmaradt állatokat átszállították az 1901-ben alapított kartúmi állatkertbe, amely ma már Szudán legnagyobb és egyetlen igazán számbavehető állatkertjének számít.

Az országban állami (minisztériumi) felügyelet alatt állnak a parkok, de sajnos keveset fordítanak rájuk, nem szolgálnak oktatási vagy fajmegőrzési célokat, egyszerűen csak ketrecekkel kiegészített kerteknek számítanak, ahova alacsony a belépő, ahol kevés a dolgozó és rendkívül gyenge a vezetés. Az állatok egyes napokon minimális fejadagokkal kénytelenek beérni, és gyakoriak a lopások valamint az állatok szökései is. Fontos megemlíteni, hogy Afrikában nagyon jellemző az a trend, hogy egyes éttermek, boltok sőt szállodák is saját mini-állatkertet tartanak fenn, amelyek a vendégek szórakoztatását szolgálják.

Általánosságban elmondható, hogy apró gyűjtemények már a 15. században léteztek, főleg a kikötők közeli területeken, de igazi állatkertekről csak a 17. századtól kezdve beszélhetünk, és a gyűjteményezés a gyarmati időkben lett igazán népszerű, de kevés feljegyzés van ebben a témában erről az időszakról. Az biztos, hogy legendás gyűjteménye volt Cecil Rhodesnek Dél-Afrikában és a francia gyarmatosítóknak északon.

Az első kenyai állatkert 1960-ban jött létre a fővárosban, 500 főemlőssel, de ma már csak kutatási és rehabilitációs célokra használják az infrastruktúrát, a nyilvánosság nem mindig látogathatja ezt a kertet. Mondjuk Kenyában nem is nagyon van erre igény, hiszen a nemzeti parkokban természetes élőhelyükön lehet megcsodálni az ország állatait, ennek ellenére fontos megemlíteni a Nairobi kígyóparkot, amely egy igen egyedi és gazdag hüllőpark, ahol sok száz halfaj, hüllő és rovar egyedeit lehet megcsodálni.

Hasonló a helyzet Malawiban is, ahol igazából csak a városi lakosság részéről merült-merül fel igény állatkertre, és ezen igények kielégítésére bőven elegendő az 1967-ben megalapított Blantyre állatkert, ami kezdetben állatmenhelyként funkcionált és ezt a rehabilitációs funkcióját a mai napig megőrizte. Ma is inkább ritka madarakat és kis emlősöket lehet itt megtekinteni, és köszönhetően a magánszféra és az állam közös üzemeltetésének, a körülmények egészen jók (egyes kifutók szinte európai szintűek). Marokkóban a leginkább említésre méltó állatkert a rabati, amely 1969-ben állami kezdeményezésre jött létre, amikor is a királyi család 20 oroszlánt adományozott a köz számára a magángyűjteményéből. 1973-ban nyílt meg a nagy nyilvánosság számára, kezdetben kevés látványossággal, de manapság már több mint 100 emlősfaj, több mint 150 madárfaj és jópár tucat rovar egyedeit lehet megtekinteni a mezőgazdasági minisztérium által felügyelt, rendesen karbantartott és igényes kertben.

Nem ilyen jó a helyzet Mozambikban, ahol a 20. század eleje-közepe felé létrehozott fővárosi állatkertek a függetlenné válás utáni időszakban teljesen leépültek, tönkrementek és az állatok 90%-a kipusztult az éhezéstől és a betegségektől. A kilencvenes években nemzetközi összefogás történt a két kert rendbetételére, a holland nagykövetség, a Dél-Afrikai Köztársaság és alapítványok pénzügyi támogatásának köszönhetően mára normalizálódott valamelyest a helyzet, de a pár évtizede történteket nem heverték ki az intézmények és a brutális évek nyomai ma is láthatóak. Az államnak egyáltalán nincs pénze a fenntartásra, így hiába a nemzetközi segítség, az egykoron csodás park ma csak önmagát keresi.

Különleges helyzet van Mauritiuson, ahol tulajdonképpen nincs állatkert, de mégis van. Állami támogatással jött létre és ma is állami kézben van az a park, amely az egykoron virágzó, mára kiirtott erdőkben élő élővilágot kívánja megőrizni az utókor számára, és bár nagyon ritkán fogadhat látogatókat (hiszen főleg kutatási célokat szolgál), de ez is állatkertnek minősíthető. Jópár tucat madár, hüllő és emlősfaj egyedei élnek nagy területen, láncok nélkül háborítatlanul, folyamatos felügyelet alatt.

A legkiemelkedőbb állatkertnek egyébként Afrika egészét tekintve a dél-afrikai Pretoria városában található Nemzeti Állatkert számít, amely 1916-os létrejötte óta kimagasló fejlődésen esett át. A hatalmas területen elterülő park az Apies folyó két partján fekszik, amelyen hidak biztosítják az átkelést a látogatók számára. A terület nagysága miatt kis golfkocsikat is lehet bérelni, de bizonyos területeket csak gyalogosan lehet megközelíteni. Boltok, éttermek, hatalmas füves terület a piknikezőknek, mind-mind a látogatók kényelmét szolgálja, és kijelenthető, hogy az állatkertek egyik ékkövéről van szó. Ha konkrétan az állatokról akarunk beszélni: hüllőház, rovarház, madárház ugyanúgy található itt, mint Ausztrál-ház, főemlős részleg vagy igazán ritka állatok kifutója (Afrikában nem őshonos állatok, például tigrisek).

Kisállat-simogató szolgálja a gyerekek szórakozását, de sérült állatok rehabilitációjával is foglalkoznak itt. Lehetőség van éjszakai leselkedésre, de ha kedvünk tartja résztvehetünk egy igazán hangulatos szafarin is. Az állatkert igazán népszerű a látogatók körében, a turisták is gyakran iktatják be programjukba felkeresését, amelynek során gyakran részt is vesznek a szervezett programokban (mint például a "Ragadozók napja" és társai). Problémák persze itt is vannak, de nem mérhetőek az egyiptomi Giza vagy mondjuk Mozambik gondjaihoz, nemhiába választották be a pretoriai állatkertet a világ 10 legszebb és legjobb állatparkja közé 2007-ben. Dél-Afrikában egyébként található még jópár gyönyörű állatkert (legalább harmincat számoltam össze), hogy mást ne mondjak itt van a Johannesburgi Állatkert, amelynek legkülönlegesebb látványossága nem más, mint az afrikai kontinens két jegesmedvéje, Geebee és Wang.

Mindketten tökéletesen alkalmazkodtak a számukra idegen környezethez, ma már nem használják a külön nekik épített hűtőkamrát, és a talpaikat, lábaikat védő szőr nagy részét is elvesztették már. Sajnos a meleg a szaporodásukat is érinti, hiába lány és fiú párról van szó, nincs elég hideg ahhoz, hogy beinduljanak a hormonok testükben, bár ehhez valószínűleg hozzájárul az is, hogy szokásos, természetes étrendjük helyett kénytelenek általában csirkehússal beérni.

Egy biztos, az afrikai kontinens állatkertjeinek nagy része súlyos problémákkal küzd, az állatoknak sanyarú sorsuk van (gondoljunk csak bele, ahol az egészségügy is az összeomlás szélén áll, ott mi juthat az állatoknak), egy-két országot leszámítva, ezek a parkok nem nagyon illenének bele az általunk elképzelt állatkerti világba. De talán egyszer majd a távoli jövőben megtörténhet, hogy nem csak kongói gyermekkatonák fényképével lehet milliós gázsit leakasztani egy magazintól, hanem egy nyakán kilós vaslánccal vánszorgó oroszlán képe is kivált valamilyen érzelmet az emberekből.

1 komment

Címkék: afrika egyiptom szudán marokkó mozambik dél afrikai köztársaság


A bejegyzés trackback címe:

http://mindennapiafrika.blog.hu/api/trackback/id/tr18947140

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

marcello 2009.02.25. 14:31:40

nekem nagyon tetszett az írás! köszönöm! :)