HTML

Mindennapi Afrika

Ha kíváncsi vagy eme fantasztikus kontinens valódi arcára, a mainstream médiában soha nem hallható, olvasható hírekre, akkor ez a blog Neked íródik. Minden nap olvashatod a legfrissebb és legérdekesebb hírek et Afrikából, az élet minden területéről, amelyekre csak egy szabály vonatkozik: egy hónapban ugyanaz az ország kétszer nem fog hírként szerepelni.

Friss topikok

Címkék

accra (2) addisz abeba (1) afrika (37) algéria (9) al shabaab (1) angola (12) bamako (3) bangui (1) benin (7) bissau guinea (10) botswana (7) bujumbura (1) burkina faso (4) burundi (11) cabinda (1) casamance (1) comore szigetek (5) conakry (2) csád (9) dakar (1) darfúr (7) dél afrika (5) dél afrikai köztársaság (17) diktátorok (7) dzsibuti (8) egyéb (2) egyenlítői guinea (9) egyiptom (9) elefántcsontpart (9) eritrea (6) és (2) etiópia (17) freetown (1) gabon (8) gaborone (1) gambia (5) ghána (13) guine (1) guinea (12) harare (2) johannesburg (1) kamerun (6) kampala (1) kenya (15) kigali (1) kongói demokratikus köztársaság (23) kongói köztársaság (3) kongó demokratikus köztársaság (1) közép afrikai koztársaság (1) közép afrikai köztársaság (7) leone (5) lesotho (5) libéria (8) líbia (7) libreville (2) lilongwe (2) lomé (1) luanda (1) lusaka (2) madagaszkár (8) malabo (2) malawi (9) mali (8) maputo (3) marokkó (8) maseru (1) mauritánia (10) mauritius (7) mogadishu (4) Mozambik (1) mozambik (9) mugabe (1) namíbia (12) niamey (1) niger (9) nigéria (20) nyugat szahara (6) port luis (1) príncipe (2) rabat (1) ruanda (13) sao (2) sao tomé és principe (2) seychelles szigetek (2) seychelle szigetek (6) sierra (5) sierra leone (9) szenegál (8) szolgalati közlemeny (1) szomália (29) Szomália (1) szomáliföld (2) szudán (24) szváziföld (5) tanzánia (9) togo (5) tomé (2) tunézia (5) uganda (26) windhoek (2) yaounde (2) zambézi (2) zambia (10) zanzibár (1) zimbabwe (17) zöld foki köztársaság (2) zöld foki szigetek (3) Címkefelhő

2009.08.26. 20:04 GaceTillerro

Szomália: ha nem történik semmi, az al-Shabaab megnyeri a háborút

Az nem meglepő információ, és még a legnagyobb médiumok hírei között is elég gyakran szerepel, hogy Szomáliában ismét súlyos, kiélezett harcok folynak az iszlám lázadók és a kormány, valamint az Afrikai Uniós békefenntartók között (bár utóbbiak még nem igazán aktív részesei a konkrét összecsapásoknak). Az az ország történelmét valamennyire ismerők számára köztudott tény, hogy 2006 és 2008 között súlyos polgárháború dúlt az országban, a központi kormány etióp támogatással igyekezett felvenni a harcot az állam irányításáért küzdő Iszlám Bíróságok Szövetsége (ICU) harcosaival.

Annak a háborúnak is erős nemzetközi kötődése volt, mindkét fél mögött különböző államok sorakoztak fel, a bázisául az ország déli részét használó ICU mögött állítólagosan Líbia, Egyiptom és Eritrea is ott sorakozott, míg a központi kormányzatot főleg az Egyesült Államok és Etiópia támogatta, ami elég rossz propagandát kölcsönzött az amúgy sem túl népszerű államvezetésnek. A háború szörnyűségeiről kár beszélni, több tízezer áldozat, közel kétmillió menekült és elképzelhetetlen borzalmak is jellemezték a harcokat, amelyeknek igazából az etióp hadsereg kivonulása vetett véget, mert így az erősen hátrányba kerülő központi kormányzat kénytelen volt alkura lépni az ICU-val. Ennek eredményeképpen 2009 januárjában a mérsékeltebb iszlamisták Sharif Sheikh Ahmed vezetésével békét/alkut kötöttek Nur Hassan miniszterelnökkel, és Ahmed lett az ország új elnöke.

De a radikálisok ezt az egyezséget nem fogadták el, és így jutottunk el a mostani háborúhoz, amely pár napos szünet után 2009 februárjában robbant ki, az al-Shabaab iszlám milícia vezetésével a többi radikális szervezet (a másik legjelentősebb a Hizbu Islam, és nekik még szerep jut ebben a véget nem érő történetben) és a központi kormány vezette másik oldal között (ide tartoznak a mérsékeltebb iszlamisták Ahmed vezetésével, Puntföld, az Afrikai Unió és a legtöbb külföldi ország az USA-val és Etiópiával az élen). A fő bázisukként Dél-Szomáliát használó radikálisok fő célja a Sharia iszlám törvénykezés bevezetése, valamint az összes külföldi erő elűzése az országból (az Egyesült Államokat és Etiópiát rendkívüli módon gyűlölik errefelé, ami nem csoda ismerve Szomália történelmét), amelyre valamilyen szinten Ahmed mérsékeltjei hajlanának is, de egy ilyen egyezség számukra a a külföldi támogatás elvesztését jelentené, ami nélkül viszont a hatalomról is le kellene mondaniuk. Csak a margóra: a radikálisok által uralt területeken egyébként már régóta Sharia (legyen nagybetűvel) törvénykezés van, ennek megfelelően az elmúlt hónapokban hallhattunk egy-két "szép" ítéletről is (egy megerőszakolt lány halálrakövezése vagy egy tolvaj kezének levágása most hétvégén).

A harcok főként a fővárosban, Mogadishuban és a középső régióban koncentrálódtak, és a főváros elég gyakran szó szerint egy csata kellős közepén találta magát, szerencsétlen éhező polgáraival együtt. Februárban és májusban is hosszú napokig tartó harcok bontakoztak ki a város birtoklásáért, az egykoron egy oldalon harcoló iszlám harcosok ezúttal egymást lőtték, néhány nap alatt több száz áldozat maradt a városok utcáin fekve, szabad prédaként a kóbor kutyáknak és fosztogatóknak. A szélsőséges (állítólagosan al-Kaidához közeli) iszlám szervezetek keményen tartották állásaikat és lassan-lassan, de biztosan nyomultak észak felé, és a Közép-Szomáliában fekvő Wabho városáért folytatott döbbenetes júniusi csata (az al-Shabaab, a Hizbu Islam valamint a kormány oldalán álló egykori ICU milícia, az Ahlu Sunna Wal Jamee'a között) után úgy tűnt, a központi kormányzat védekezése összeomlott.

A kormány nem sokkal később azonnali nemzetközi segítséget kért, teljes szükségállapotot hirdettek, de miután komolyabb nemzetközi beavatkozás nem történt, július végére, augusztus elejére oda jutottunk, hogy egész Dél-Szomália, valamint Mogadishu legnagyobb része is az al-Shabaab irányítása alá került. Az elmúlt napokban eseményei után pedig úgy tűnik, konkrét külföldi katonai akciók nélkül a kormány számára a helyzet kilátástalan, ugyanis a Hizbu Islam egyik regionális vezetője (Gedo tartomány), Ahmed Mohamud bejelentette, hogy emberei csatlakoznak az al-Shabaab szent harcosaihoz, majd nem sokkal később más régiókban is hasonló fúziók történtek. Ahogy Hassan Dahir Aweys, a Hizbu országos vezetője elmondta, céljuk a még egységesebb haderő létrehozása, és a külföldi bábkormány valamint a külföldi zsoldosok teljes elűzése.

Ahogy ő mondta, a külföldi zsoldosoknak (az AU katonáira célozva) teljesen mindegy, hogy otthon AIDS-ben, vagy Szomáliában golyó által halnak meg, Isten pusztulásra ítélte őket. Ezen a sajtótájékoztatón Aweys az al-Shabaab nevében is beszélve visszautasította Ahmed elnök tűzszüneti felszólítását a szent ramadán böjti hónapra (aug. 19.-én kezdődött) való tekintettel, és hangsúlyozta, hogy ez alatt a szent időszak alatt harcosaik kettőzött erővel fognak küzdeni. A mogadishui sajtótájékoztatón egyébként Aweys a városból a harcok miatt elmenekülő szomáliaiaknak is üzent, hogy térjenek vissza az országba és Mogadishuba, majd fogjanak fegyvert Szomália felszabadításáért. A szélsőségesek hajlandóak a békére is, a feltételek már ismertek: az összes külföldi erő távozása, a jelenlegi kormány megszüntetése, és egy új, egységkormány felállítása az al-Shabaab vezetésével. Ebben az egységkormányban nem lenne hely a radikálisok egyetlen méltó ellenfelének, a kormány és Etiópia támogatását élvező Ahlu Sunna Wal Jamee'a iszlám csoportjának, amelyet árulónak, az iszlám vallás elárulóinak tartanak.

Mostanában a kormány részéről a vezérkari főnök is tartott egy sajtótájékoztatót (jelzésértékűen szintén Mogadishuban), amelyen azt közölte, hogy a kormány hajlandó a békére, de legalábbis tűzszüneti megállapodást mindenképpen kötni szeretne a milíciákkal. Azt is elmondta, hogy a központi vezetés már hozzálátott kidolgozni az egész országra kiterjedő Sharia törvénykezés bevezetésének feltételeit és hátterét, így most már semmi nem állhat a béke útjába. Ehhez képest hétfőn és kedden brutális harcok robbantak ki a főváros utcáin ismét, az al-Shabaab kormánykatonákkal csapott össze, akiknek oldalán támogató erőként az Afrikai Uniós AMISOM misszió és az Ahlu Sunna Wal Jamee'a harcosai is feltűntek. A harcok a Makka al-Mukarama út környékén törtek ki, amely az elnöki palotát az AU misszió legnagyobb mogadishui bázisával köti össze. Civil áldozatokra most nem kell számítani, egy mára már szinte lakatlan, romhalmazzá lőtt területről van szó.

De a napokban a két oldal jelenlegi ütközőzónáinak tartott régiókban is friss harcok robbantak ki mindenfelé, főként az al-Shabaab és az Ahlu Sunna között, és igazából pont ez a kiragadott momentum az, ami igazán értelmetlenné teszi az egész háborút. Itt ugyanis nem területi harcokról, vallási vagy etnikai háborúról van szó, ezek az emberek pár hónappal korábban még az Iszlám Bíróságok Szövetsége oldalán, együtt küzdöttek a gyűlölt külföldi bábok ellen. Lehet, hogy ezért kapok szép kommenteket, de én akkor is képtelen vagyok teljes mértékben elítélni a szélsőségesnek tartott milíciákat. Egy ilyen történelmű országban mégis hogy gondolták egyesek, hogy egy külföldi bábkormányt, egy külföldi érdekeknek alárendelt vezetést képes lesz elfogadni az ország egész lakossága? Meghajolni az Egyesült Államok vagy Etiópia előtt? Kizárt.

Persze ott van azért a tény, hogy hihetetlen nagy számban harcolnak a déliek oldalán külföldi harcosok, Afganisztánból, Egyiptomból vagy a régió gócpontjának tartott Eritreából (iráni harcosok ittléte nem bizonyított, eddig csak amerikai újságírók lázas képzelgéseiben hallhattunk ilyenről), tehát ez akár két világrend harcának is lenne tekinthető, ha nem iszlám hitűek ontanák egymás vérét nap mint nap. A humanitárius helyzetről szinte nincs is értelme beszélni, mert mindenki számára nyilvánvaló milyen súlyos katasztrófa történik ezzel a csodás történelmű, büszke néppel. Az ENSZ élelmezésügyi hivatala szerint az elmúlt 18 év legsúlyosabb helyzete uralkodik most az országban, közel 4 millió ember mindennapi élete forog veszélyben, nem csak a háború miatt. Ott az óriási szárazság, az ezzel járó éhínség, a holttestek miatt tomboló betegségek, az alapvető szociális szolgáltások hiánya és a segélyszervezetek nehéz körülményei. A harcoló felek sokszor ugyanis nem tisztelik azt, hogy milyen emblémás sapkában rohangál egy (általában) fehér ember Mogadishu utcáin, jópárszor érte támadás már a különböző szervezetek képviselőit, szerte az országban.

Ráadásul a konfliktus azokban a térségekben tombol leginkább, amelyet az éhínség és vízhiány is legjobban sújt, és amelyek a leginkább megközelíthetetlenek a segélyszervezetek munkatársai számára. A gyermekek sorsa döbbenetes, és itt most nem iskoláról vagy gyermekmunkáról beszélünk...az életről beszélünk, a mindennapi ételről, vízről és létbiztonságról. Személyes megjegyzés: szeretném, ha most mindenki egy pillanatra hátradőlne, és elgondolkodna, milyen szerencsés is valójában, mert lehet bármit mondani, bármilyen oldalon is állni, egy kisgyermek soha nem tehet semmiről. És bár mi a mogadishui eseményekről hallunk legtöbbször, ott még egészen tűrhető a helyzet, a város környékén élő menekültek azért kapnak segítséget, de a távoli, elhagyatott régiókba nemhogy a segítség nem jut el, sokszor még az ott zajló eseményekről is hetekkel később értesül a világ közvéleménye.

Szintén az ENSZ adatai szerint az elmúlt hat hónapban közel 40%-kal, fél millió fővel nőtt az országon belüli menekültek száma (tehát akik országon belül menekülnek), ötből egy gyermek súlyosan alultáplált, húszból egy pedig szó szerint haldoklik az éhségtől. És sajnos a folytatás sem sejtet semmi jót, az már egyértelműen látható, hogy a lázadók sokkal erősebbek a központi kormánynál és támogatóinál, de mivel a nemzetközi szövetség, amely a lázadókkal szemben felsorakozott, biztos nem hagyná, hogy a térségben egy radikális iszlám állam jöjjön létre. Úgyhogy marad a harc és a szenvedés. De vajon meddig?

4 komment

Címkék: szomália


A bejegyzés trackback címe:

http://mindennapiafrika.blog.hu/api/trackback/id/tr201340475

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

III. Konrad 2009.08.29. 23:24:34

Három meglátás:

1.

"a központi kormány etióp támogatással igyekezett felvenni a harcot az állam irányításáért küzdő Iszlám Bíróságok Szövetsége (ICU) harcosaival"

- Azért itt hozzá kell tenni, hogy Etiópia magasról tett az egész szomáliai vérengzésre - egészen addig, míg a szomáliai és egyéb iszlamista terrorbandák határ menti rajtaütései, rabló - és gyilkos akciói kezdtek elviselhetetlenné válni.

Szóval, az etióp beavatkozásnak végül is ez volt a célja: eltakarítani a gyilkos iszlamsita eszelősöket a határaik közeléből. Minnél messzebbre, ha lehet.

Megtették, legalábbis ideiglenesen.

2.

"És sajnos a folytatás sem sejtet semmi jót, az már egyértelműen látható, hogy a lázadók sokkal erősebbek a központi kormánynál és támogatóinál"

- Átfogalmaznám: a semmire nem jó, lényegében csak papíron létező, fegyver - kábítószerkereskedő banditákból álló, reménytelenül korrupt "központi kormány" nem létező erejénél ugye, nem nehéz "sokkal erősebbnek" lenni.

Inkább arról beszélhetünk, miért nem vonul be oda valaki oda, akinek elég ereje volna ehhez, és tesz rendet.

Egyszerű:

- Mert az ottani "rendcsinálást" azzal kellene kezdeni, hogy az iszlamistákat mind egy szálig fizikálisan kellene megsemmisíteni, ami több okból is lehetetlen.

Aztán, ha ez megvolna, át kellene mosni a megmaradt, teljes lakosság agyát, hogy ezentúl ne a középkori társadalmi normákban gondolkozzanak, hanem vegyék figyelembe, hogy 2009 - et írunk...ennek minden vonzatával együtt.

És, ha ez is megvolna, vagy inkább ezzel együtt, ipari - gazdasági installációk ezreit kellene elővarázsolni, és megtanítani a lakosságot mindezzel felelősen bánni.

Namost, mindez teljesen irreális, azért is írtam ilyen sarkítottan (mielőtt bárki félreértené, hogy ezeket egy percig is komolyan gondoltam volna...).

Ennek tudatában viszont tényleg kijelenthetjük:

- Ezen a helyen nem lesz rend soha.

3.

"a nemzetközi szövetség, amely a lázadókkal szemben felsorakozott, biztos nem hagyná, hogy a térségben egy radikális iszlám állam jöjjön létre"

a, Senki nem tenne semit ez ellen, ennek oka: a 2. pont 1. bekezdése, a "rendcsinálás" problematikája, ugye.

Csak azért nem alakult még meg ott valamiféle elmebeteg, szadista iszlamista sz***rgödör, mert a különféle iszlamista bandák rendkívül buzgón irtják egymást is, ahogy azt a cikk is jelzi.

Összefogás soha nem lesz közöttük, mivel egyik banda sem akarja a saját garázdálkodási területét átadni egy másik bandának, így marad minden a régiben.

Sajnos, ez van...

A szerencsétlen Szomáliában ez már egy önmagát gerjesztő öngyilkos folyamat, csak az a kérdés, meddig húzza még az immár sok éve legfőképpen éhenhalással foglalkozó nép.

Na, mondjon bárki bármit is, Szomália nagyszerű példa arra, hogy mi történt a nyilván csakis gonosz, elnyomó, szadista, kizsákmányoló gyarmatosítók kivonulása után.

b, Pakisztánban, Afganisztánban nem akármilyen ütőképeséggel rendelkező koalíciós erők vannak jelen, mégsem akadályozzák meg az újabb iszlámnáci diktatúrák kalakulását, márpedig mindkét ország erősen effelé tart.

Nem akadályozzák meg, mert ahhoz több millió iszlamistát kellene kiiktatni, és a nép nagy részének az agyát sem lehet átmosni, hogy már nem a 12. században élünk...

Így pedig, a legtöbb, amit (egyelőre) a koalíciós erők tehetnek:

- Ott tartani a háborút az iszlamisták területén belül.

És ezt is teszik.

ruba 2009.08.30. 11:16:30

@III. Konrad: Az iszlám időszámítás 622 évvel el van maradva tőlünk, így náluk még csak 1387-et írnak, na kb úgy is viselkednek, mint mi akkor.
Egyébként a bejegyzés utolsó kérdésére a válasz, hogy ez addig fog folyni, amíg mindenki meg nem hal vagy az éhezéstől, vagy a harcokban, de amíg abban az országban legalább 2 ember él, azok addig irtani fogják egymást.

teddybear01 2009.09.03. 10:08:30

@ruba: Ez az érv, mármint hogy 622 évvel el vannak maradva, ostobaság. Itt és most élnek velünk együtt. Ugyan azok a nemzetközi problémákat kéne megoldani nekik is mint nekünk. De nem is akarják.
Ha jól tudom, akkor a zsidók meg több mint 4000 évvel járnak előrébb az időszámításban. Akkor ők már annyival értelmesebbek?

III. Konrad 2009.09.03. 11:32:17

Azt gondolom, ennél jobban ezt nem is lehetne összefoglalni ilyen röviden:

"- az iszlamisták - Itt és most élnek velünk együtt. Ugyan azok a nemzetközi problémákat kéne megoldani nekik is mint nekünk. De nem is akarják"

- Alapigazság.

***

"Ha jól tudom, akkor a zsidók meg több mint 4000 évvel járnak előrébb az időszámításban..."

Csak 3760.

:))

- És kizárólag az ortodox zsidók, de azok is csak egymás között használják ezt a kronológiát, hivatalos ügyekben nem (nem is tehetnék).

Az átlag izraeli, vagy az átlag zsidó, vagyis a többség pedig egyáltalán nem vszio ezt figyelembe.

Az, hogy az izraeli napilapokon a keresztény időszámítás szerinti dátum mellett mindig fel van tüntetve a tradicionális zsidó időszámítás is, az csak hagyomány, nem több.

(OK, ezt csak úgy megjegyeztem...)