HTML

Mindennapi Afrika

Ha kíváncsi vagy eme fantasztikus kontinens valódi arcára, a mainstream médiában soha nem hallható, olvasható hírekre, akkor ez a blog Neked íródik. Minden nap olvashatod a legfrissebb és legérdekesebb hírek et Afrikából, az élet minden területéről, amelyekre csak egy szabály vonatkozik: egy hónapban ugyanaz az ország kétszer nem fog hírként szerepelni.

Friss topikok

Címkék

accra (2) addisz abeba (1) afrika (37) algéria (8) angola (12) bamako (3) bangui (1) benin (7) bissau guinea (10) botswana (7) bujumbura (1) burkina faso (4) burundi (11) cabinda (1) casamance (1) comore szigetek (5) conakry (2) csád (9) dakar (1) darfúr (7) dél afrika (5) dél afrikai köztársaság (17) diktátorok (7) dzsibuti (8) egyéb (2) egyenlítői guinea (8) egyiptom (9) elefántcsontpart (9) eritrea (6) és (2) etiópia (16) freetown (1) gabon (8) gaborone (1) gambia (5) ghána (13) guine (1) guinea (12) harare (2) johannesburg (1) kamerun (6) kampala (1) kenya (14) kigali (1) kongói demokratikus köztársaság (23) kongói köztársaság (3) kongó demokratikus köztársaság (1) közép afrikai koztársaság (1) közép afrikai köztársaság (6) leone (5) lesotho (5) libéria (8) líbia (7) libreville (2) lilongwe (2) lomé (1) luanda (1) lusaka (2) madagaszkár (8) malabo (2) malawi (9) mali (7) maputo (3) marokkó (7) maseru (1) mauritánia (9) mauritius (7) mogadishu (4) mozambik (9) mugabe (1) namíbia (12) niamey (1) niger (9) nigéria (20) nyugat szahara (5) port luis (1) príncipe (2) puntföld (1) rabat (1) ruanda (13) sao (2) sao tomé és principe (2) seychelles szigetek (2) seychelle szigetek (6) sierra (5) sierra leone (8) szenegál (8) szolgalati közlemeny (1) szomália (29) szomáliföld (1) szudán (24) szváziföld (5) tanzánia (9) togo (5) tomé (2) tunézia (5) uganda (26) windhoek (2) yaounde (2) zambézi (2) zambia (10) zanzibár (1) zimbabwe (17) zöld foki köztársaság (2) zöld foki szigetek (3) Címkefelhő

2009.10.05. 22:27 GaceTillerro

Robert Guéi végső nyugalma

Nem tudom, hogy a blog olvasói mennyire járatosak a közelmúlt afrikai történelmében, de Robert "Le Boss" Guéi neve nem hinném, hogy sokak emlékezetében megmaradt, pedig a maga nemében meghatározó személyiségről van szó, aki még halála után is meghatározó tényezője maradt országa politikai életének. Mielőtt rátérnék az aktualitásokra, csak néhány szóban - mellőzve a wikipedia-jellegű lexikonszagot - Elefántcsontpart függetlenség utáni történelmének egy jelentős alakjáról, kiemelve, hogy mindenképpen csak egy rövid, tömör összefoglaló következik, kizárólag a fő információkkal.

Robert Guéi hasonlóan sok más afrikai vezetőhöz, katonaként kezdte pályafutását, még az ország francia irányítása alatt, elvégzett több külföldi katonai iskolát is, majd egy zendülést követően az ország katonaságának vezetője, vezérkari főnöke lett 1990-ben. Bár egy darabig úgy tűnt, hogy innentől beindulhat politikai pályafutása, az elkövetkező évek olyan eseményeket hoztak, amelyek után nem hitték volna sokan, hogy egyszer az elefántcsontparti elnöki székig jut. 1993-ban (hosszú egypártrendszer után) ugyebár új vezető került hatalomra az országban, és az etnikai konfliktusoktól remegő Henri Konan Bédié nem igazán szimpatizált Guéivel, sőt miután "hősünk" nem járult hozzá az ellenzéki mozgalmak (hozzájuk végig nagyon közel állt) katonai erővel történő elfojtásához (na, hát ez is megérne nem egy, de akár két misét is), az elnök először eltávolíttatta a vezérkari főnöki pozícióból, majd 1997-ben végleg eltüntette a katonai és a politikai életből, így Guéi a visszavonulást és a csendes háttérpolitizálást választotta.

Ekkor úgy tűnt, ő is csak Bédié etnopolitikai játszmáinak egyik áldozata lesz, de a sors egy puccs képében közbeszólt. A korrupciót felvirágoztató elnök őslakos elefántcsontpartiakkal szemben tanúsított diszkriminációjától elfásult katonai vezetők egy csoportja 1999 karácsonyán elüldözte Bédiét, majd a katonaság által mélyen tisztelt Guéit helyezte hatalomba a demokratikus választásokig (ekkor ő még nagy tisztogatásokat, szép jövőt ígért), amelyekre 2000 októberében került sor, ahol a legendássá vált Laurent Gbagbo nyert, akinek neve egyébként egybeforrt az elefántcsontparti polgárháborúval. Gbagbo győzelmét azonban Guéi nem ismerte el és csak a masszív tüntetések tudták végül hivatala elhagyására kényszeríteni, de ezután is minden követ (zsoldosok behozatala az országba, milíciákkal való tárgyalás) megmozgatott azért, hogy ismét elnöki székbe ülhessen. Minden létező politikai fronton támadott, akcióinak végül aztán egy 2001-es egyezség vetett véget, ahol a felek békében, politikai együttműködésben állapodtak meg.

De nem is Guéi lett volna, ha ezúttal hű marad szavához, 2002. szeptember 19.-én
bejelentette, hogy visszalép az egyezségtől, de mielőtt megtudhattuk volna, ez mit is takar valójában, ugyanennek a napnak az éjszakáján megggyilkolták családjával együtt Abidjan Cocody nevű negyedében. Pont mielőtt az állami tévé stúdiójába indult volna, hogy bejelentse: ő az ország hivatalos elnöke és élni is kíván ezen tisztével. Ezzel egyidőben pedig főleg északról származó katonák lázadást kezdtek és megindították harcukat a kormány ellen. Kezdetét vette a hírhedt elefántcsontparti polgárháború. Guéi halálának körülményei nem tisztázottak, valószínűsíthetően a kormány állt a gyilkosság mögött (ahogy később többen el is ismerték), egy állítólagos puccskísérletet hiúsítottak meg az ekkor 62 éves egykori elnököt meggyilkoló katonák. Az állami tévé egyébként még képeket is bemutatott Guéi utcán fekvő (állítólag egy közeli templomból rángatták ki) holttestéről, de ekkor még nem lehetett sejteni, hogy a magát a nép elnökének, egy pártok felett álló embernek tartó férfi teste milyen hosszú hányattatáson fog keresztülmenni.

Mindenesete a gyilkossági ügyet soha nem zárták le, a gyilkossággal senkit nem vádoltak meg és igazából a valódi ok sem derült ki soha. Mivel azonban Guéi szülőfaluja, ahol el akarták temetni (errefelé gyakori szokás szerint mindenkinek szülőföldjében kell nyugodnia), a kettészakadt Elefántcsontpart lázadók által felügyelt részén feküdt, a holttestet a fővárosi halottasházba szállították és lefagyasztották. Közel négy évig hevert egy félreeső helyiségben a test, mikor végre 2006-ban Franck Guéi, az elnök fia úgy döntött, hogy apját Abidjanban temetteti el. Fel is állították a ravatalt és felkészültek a szertartásra, de arra nem számíottak, hogy nagyjából kétszáz tüntető zavarja meg az eseményeket, akik az ex-elnök emlékének és a szülőföldi temetés szokásának meggyalázása miatti dühüknek adtak hangot.

Ahogy a tüntetők vezetője elmondta, csak a Guéi család öregjei dönthetnek a temetés helyéről, és ők a szülőfalut, Kabakoumát szerették volna a nem éppen demokratikus lépéseiről elhíresült férfi utolsó nyughelyének. A szertartás ennek ellenére megtörtént 2006. augusztus 18.-án, ahol a rokonok nagy része a folyamatban lévő harcok ellenére megjelent és lerótta tiszteletét, bár egyikük sem látszott túl szomorúnak. Talán ők sem igazán tolerálták Robert Guéi folytonos árulásait és váratlan lépéseit. Szintén ott volt a nagy ellenfél, Laurent Gbagbo és az akkori miniszterelnök, Charles Konan Bany is. A család mindenesetre már ekkor kilátásba helyezte, hogy a polgárháború lezárása után áthelyezik a sírt a szülőfalu temetőjébe.

Mint egy mesében, az idő telt-múlt, lassacskán sokan elfeledkeztek Robert Guéiről és holttestének hányatott sorsáról, de végül múlt héten jött a hír, több mint hét évvel halála után újratemetik az ex-elnököt szülőfalujában, Kabakoumában. A család kérésének eleget téve már ki is ásták a koporsót az abidjani kriptából, és a falucska ravatalozójába szállították, hogy végre méltó szertartás keretében örök nyugalomra helyezzék. Ahogy az egyik rokona fogalmazott, a négy éves fagyasztásban, majd az abidjani kriptában Robert Guéi eddig biztosan nem nyugodhatott békében. Bár a kormány kezdetben ellenezte az újratemetést, félve egy lehetséges tüntetéstől és annak elszabadulásától, végül beleegyezett egy méltó szertartás megrendezésébe. Ahogy Sebastien Dano Djedje, a nemzeti megbékélés minisztere elmondta, végre eljött az idő, hogy a háború alatt elmulasztott kötelezettségeknek eleget tegyenek. Szép pillanat lesz az biztos, így hetekkel a novemberre tervezett választások előtt (amelyet egyébként nagy valószínűséggel elhalasztanak), de bármilyen ember is volt Robert Guéi, a végső béke neki is jár.

Szólj hozzá!

Címkék: elefántcsontpart


A bejegyzés trackback címe:

http://mindennapiafrika.blog.hu/api/trackback/id/tr961430341

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.