HTML

Mindennapi Afrika

Ha kíváncsi vagy eme fantasztikus kontinens valódi arcára, a mainstream médiában soha nem hallható, olvasható hírekre, akkor ez a blog Neked íródik. Minden nap olvashatod a legfrissebb és legérdekesebb hírek et Afrikából, az élet minden területéről, amelyekre csak egy szabály vonatkozik: egy hónapban ugyanaz az ország kétszer nem fog hírként szerepelni.

Friss topikok

Címkék

accra (2) addisz abeba (1) afrika (37) algéria (9) al shabaab (1) angola (12) bamako (3) bangui (1) benin (7) bissau guinea (10) botswana (7) bujumbura (1) burkina faso (4) burundi (11) cabinda (1) casamance (1) comore szigetek (5) conakry (2) csád (9) dakar (1) darfúr (7) dél afrika (5) dél afrikai köztársaság (17) diktátorok (7) dzsibuti (8) egyéb (2) egyenlítői guinea (9) egyiptom (9) elefántcsontpart (9) eritrea (6) és (2) etiópia (17) freetown (1) gabon (8) gaborone (1) gambia (5) ghána (13) guine (1) guinea (12) harare (2) johannesburg (1) kamerun (6) kampala (1) kenya (15) kigali (1) kongói demokratikus köztársaság (23) kongói köztársaság (3) kongó demokratikus köztársaság (1) közép afrikai köztársaság (7) közép afrikai koztársaság (1) leone (5) lesotho (5) libéria (8) líbia (7) libreville (2) lilongwe (2) lomé (1) luanda (1) lusaka (2) madagaszkár (8) malabo (2) malawi (9) mali (8) maputo (3) marokkó (8) maseru (1) mauritánia (10) mauritius (7) mogadishu (4) mozambik (9) mugabe (1) namíbia (12) niamey (1) niger (9) nigéria (20) nyugat szahara (6) port luis (1) príncipe (2) rabat (1) ruanda (13) sao (2) sao tomé és principe (2) seychelles szigetek (2) seychelle szigetek (6) sierra (5) sierra leone (9) szenegál (8) szolgalati közlemeny (1) Szomália (1) szomália (29) szomáliföld (2) szudán (24) szváziföld (5) tanzánia (9) togo (5) tomé (2) tunézia (5) uganda (26) windhoek (2) yaounde (2) zambézi (2) zambia (10) zanzibár (1) zimbabwe (17) zöld foki köztársaság (2) zöld foki szigetek (3) Címkefelhő

2009.10.27. 19:22 GaceTillerro

Tunézia: megvolt a szánalmas választási paródia

És még mindig nincs vége. Az elmúlt posztok nagy része afrikai választásokról szólt, de még várható néhány hasonló bejegyzés az idei évben, a mostani például az október 25.-én megtartott tunéziai választások rövid összefoglalója lesz. Ahogy mondjuk Nigerben, úgy Tunézia esetében sem kellett a körmünket lerágnunk az izgalomtól, a 23 éve hatalmon lévő Zine El Abidine Ben Ali elsöprő győzelmet aratott ismét, a hétfő délelőtt közzétett végeredmény szerint a szavazatok 84%-át gyűjtötte be.

Ez ugyan döbbenetes számnak tűnik, de Ben Ali esetében inkább rossz eredménynek számít, hiszen volt amikor 96%-os eredménnyel nyert újabb, öt éves mandátumot. A választásokon egyébként az elnök pártja, az Alkotmányos Demokratikus Mozgalom (RCD) szintén könnyed győzelmet aratott, a 214 helyből 161-en Ben Ali "emberei" ülnek majd. Az ötödik terminusára felhatalmazást kapó régi-új elnök megválasztását az Afrikai Uniós és egyéb nemzetközi megfigyelők is szabályosnak, demokratikusnak tartották, ellenben az ellenzékkel, amely kemény elnyomásról és hátrányos megkülönböztetésről beszél.

Nagyjából erről szólnak a hírügynökségek és a témával foglalkozó magyar sajtóorgánumok által közzétett néhány soros hírek, pedig azért bőven van miről még beszélni a választások kapcsán. Három vetélytársa volt az elnöki székért, de igazából csak az Ettajdid Mozgalom támogatásával induló Ahmed Ibrahimot lehet tényleges ellenzéknek nevezni, Mohamed Bouchiha és Ahmed Inoubli közismerten Ali-párti jelöltek voltak, ezért programjuk sem igazán különbözött az RCD által terjesztett eszmék fő irányvonalától. A rendkívül magas részvétel mellett lezajlott voksoláson volt két olyan régió az országban, ahol majdnem 100%-ot kapott Ali, és talán Tunisz, a főváros volt az egyetlen, ahol "jelentősebb" volt az ellenzéki adat.

A megfigyelők közleményei és egyáltalán, az egész ünnepélyes eredményhirdetési légkör sem tudja azonban elnyomni a kevéssé ismert, ám szomorú tényeket, hogy Tunézia rendkívül erős és szabályozott elnyomásban éli mindennapjait, sajtószabadságról nincs is értelme beszélni (gondoljunk csak néhány blogger esetére vagy a Facebook-történetre), tucatnyi betiltott pártról tudunk, több országban létezik tunéziai politikai menekültek által létrehozott közösség és egyáltalán, az egész társadalmat Ben Ali és a hozzá közel álló elit irányítja. A vádakra mindenesetre ott az elnök támogatóinak érvelése (ami igaz is), miszerint Tunézia a régió, és Afrika egyik legstabilabb, legdinamikusabban fejlődő állama, amelyekért már a Nemzetközi Valutaalap is "dicséretben" részesítette az országot.

A gazdasági világválság gerjesztette nehéz körülmények ellenére Ali elég nagyravágyóan fogalmazott kampányában a jövőt illetően, Tunézia jövőre fog egy kiemelt kereskedelmi partneri státuszra pályázni az Európai Uniónál (ami rengeteg kezdvezménnyel és támogatással járna), továbbá a következő években a munkanélküliséget 14% alá kívánják szorítani az országban, amely turisztikai jelentőségéből kifolyólag az egyik legismertebb afrikai ország Magyarországon. Sajnálatos módon azonban Alin kívül a többieknek nem igazán sikerült kifejteniük elképzeléseiket, ugyanis szinte minden kommunikációs csatornán korlátozottak voltak lehetőségeik, és bár Ben Ali többször hangoztatta, hogy ez egy demokratikus, tiszta választás lesz, semmiféle demokráciát nem lehetett felfedezni, hiszen tulajdonképpen ő volt az egyetlen megismerhető, kampányoló jelölt.

Persze a tunéziai elnyomás nem hasonlítható össze a zimbabwei botos verésekkel, agresszív politikai gyilkosságokkal, mert ez egy jóval kifinomultabb formában testesül meg, de elég ha a legismertebb emberi jogi alapítványok és jogvédő szervezetek jelentéseit vagy néhány ismertebb tunéziai blogger oldalát megnézzük, hogy gyorsan megértsük, valami nincs rendben Tuniszban sem. 1987-es hatalomra jutása óta Ali folyamatosan azon dolgozott, hogy Tunézia elnöki széke haláláig az övé maradjon, 1988-ban, 1998-ban, majd 2002-ben is módosítatta az alkotmányt, lehetővé téve ezzel maga számára, hogy korlátlan mandátumért indulhasson és az életkor-határ se gátolhassa meg az uralkodásban.

A jelenleg 75 évben maximalizált életkornak ugyan még megfelelt az elnök, de miután mostani mandátuma alatt betölti ezt a kort, valószínűsíthetően újabb alkotmánymódosítás várható a jövőben. Ráadásként a 2008-as módosítással végleg padlóra küldték az ellenzéket, hiszen olyan szabályt építettek be az alkotmányba, hogy csak olyan jelölt indulhat az elnöki posztért, aki a parlament legalább 30 tagjának ajánlását élvezi vagy két évig dolgozott egy államilag elismert párt vezetőjeként. Elég egy kis matematika, hogy rájöjjünk, ez minimálisra, 1-2 főre szűkíti Ali lehetséges ellenfeleinek számát. És bőven lenne még mit írni Ali és a jelenlegi vezetés akcióiról, például arról, hogy az elnök hogyan igyekezett a legapróbb módokon is keresztbetenni egyetlen igazi választási ellenfelének, az Ettajdid Mozgalomnak: kampányújságukat először betiltották, majd később cenzúrázott formában engedték csak publikálni, plakátjaikat, posztereiket letépkedték (bár ezt tagadják a kormányoldalon), ráadásul a jogszabályok által biztosított televíziós megjelenési lehetőségeiket sem adták meg nekik.

A választásokat megelőző hónapokban mindennaposak voltak a betiltott pártok képviselőinek rendőri zaklatásai, és a még létező minimális független média elleni akciók, többek között a Tunéziai Újságírók Nemzeti Tanácsának nyári feloszlatása. De ez nemcsak a "hazaiak" ellen irányult, a francia Le Monde egyik újságíróját például kitiltották az országból, azzal a váddal, hogy cikkei veszélyt jelentenek a tunéziai politikai stabilitásra. És még folytatni lehetne a kritikákat (ettől most a blogformátum szűkössége miatt eltekintek), de a cáfolt vádak vagy elismert szomorú tények ellenére összességében mégsem lehet Tunéziát kizárólag támadni.

Főleg turizmusra épülő gazdasága afrikai mércével mérve stabilan teljesít, Tunéziában az éhínség, járványok és mélyszegénység nem ismert fogalmak, ráadásul bizonyos jogi területeken európai szintű szabadságot ad polgárainak. A rendkívül szoros gyeplő pedig kapóra is jön a nemzetközi közösségnek, hiszen az iszlám szélsőségesek elleni észak-afrikai harc egy hídfőállásában jó tudni, hogy egy keménykezű vezető tartja kordában a dolgokat. Valószínűleg szintén ez az oka annak, hogy a civil szervezetek által hangoztatott jogsértésekről nem igazán igyekeznek magasabb nemzetközi szinteken tudomást venni.

A politikai üldöztetés, a sajtószabadság korlátozása mellé csak hab volt a tortán a hétvégén történt választási paródia, mert ugyebár azt senki nem gondolja komolyan, hogy létezik olyan ország, ahol a lakosság 90%-a ugyanazt a politikai mozgalmat támogatja évtizedek óta?!

Szólj hozzá!

Címkék: tunézia


A bejegyzés trackback címe:

http://mindennapiafrika.blog.hu/api/trackback/id/tr541479717

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.