HTML

Mindennapi Afrika

Ha kíváncsi vagy eme fantasztikus kontinens valódi arcára, a mainstream médiában soha nem hallható, olvasható hírekre, akkor ez a blog Neked íródik. Minden nap olvashatod a legfrissebb és legérdekesebb hírek et Afrikából, az élet minden területéről, amelyekre csak egy szabály vonatkozik: egy hónapban ugyanaz az ország kétszer nem fog hírként szerepelni.

Friss topikok

Címkék

accra (2) addisz abeba (1) afrika (37) algéria (8) angola (12) bamako (3) bangui (1) benin (7) bissau guinea (10) botswana (7) bujumbura (1) burkina faso (4) burundi (11) cabinda (1) casamance (1) comore szigetek (5) conakry (2) csád (9) dakar (1) darfúr (7) dél afrika (5) dél afrikai köztársaság (17) diktátorok (7) dzsibuti (8) egyéb (2) egyenlítői guinea (8) egyiptom (9) elefántcsontpart (9) eritrea (6) és (2) etiópia (16) freetown (1) gabon (8) gaborone (1) gambia (5) ghána (13) guine (1) guinea (12) harare (2) johannesburg (1) kamerun (6) kampala (1) kenya (14) kigali (1) kongói demokratikus köztársaság (23) kongói köztársaság (3) kongó demokratikus köztársaság (1) közép afrikai koztársaság (1) közép afrikai köztársaság (6) leone (5) lesotho (5) libéria (8) líbia (7) libreville (2) lilongwe (2) lomé (1) luanda (1) lusaka (2) madagaszkár (8) malabo (2) malawi (9) mali (7) maputo (3) marokkó (7) maseru (1) mauritánia (9) mauritius (7) mogadishu (4) mozambik (9) mugabe (1) namíbia (12) niamey (1) niger (9) nigéria (20) nyugat szahara (5) port luis (1) príncipe (2) puntföld (1) rabat (1) ruanda (13) sao (2) sao tomé és principe (2) seychelles szigetek (2) seychelle szigetek (6) sierra (5) sierra leone (8) szenegál (8) szolgalati közlemeny (1) szomália (29) szomáliföld (1) szudán (24) szváziföld (5) tanzánia (9) togo (5) tomé (2) tunézia (5) uganda (26) windhoek (2) yaounde (2) zambézi (2) zambia (10) zanzibár (1) zimbabwe (17) zöld foki köztársaság (2) zöld foki szigetek (3) Címkefelhő

2009.11.01. 19:54 GaceTillerro

Burundi és Tanzánia: megoldódott a 37 éves menekült-probléma

Erre a vasárnapi napra egy rövid, ám rendkívül örömteli hírt gondoltam beposztolni, amelyet sajnos ezúttal is csak a legelvakultabb sajtóorgánumok dobtak margójukra. Majdnem 40 év után végre befejeződött a világ leghosszabb ideig tartó és a maga nemében legszomorúbb menekült-kálváriája, miután az utolsó, rendezetlen státuszú 1972-es, 400 burundi menekült is elhagyta Tanzániát. Anélkül, hogy most itt történelemoktatásba mennénk át, néhány szóban erről a tényleg elfeledett krízisről.

Tanzániában sok tízezer burundi állampolgár keresett menedéket a hírhedt 1993-1994-es években, de voltak jópáran, akiknek hányattatása ennél korábbra, a hetvenes évek elejére datálódik. A gyakran az első népirtásnak tartott döbbenetes 1972-es mészárlás főleg hutu menekültjeiről van szó, akik az akkoriban Burundit irányító, tuszi kormányzat erőszakos támadásai elől menekültek el, Tanzániába, Ugandába, Ruandába és a Kongói Demokratikus Köztársaságba (akkor Zaire). Nagyjából 180-200 ezer emberről lehet szó, akiknek nagy része, hozzávetőleg 120 ezer hutu Tanzániát választotta ideiglenes - akkor még annak szánt - hazájának. Ezután kezdődött el a hutuk módszeres és radikális elfojtása Burundiban és Ruandában, amelynek egyenes következménye lett a kilencvenes évek elején kirobbant súlyos etnikai konfliktus a régióban (minden 1993. októberében, Burundi első hutu származású elnökének meggyilkolásával kezdődött - erről részletesen is írtam), amely után nagyjából fél millió újabb menekült érkezett Tanzániába, amitől az ország majdnem összeroppant gazdaságilag, társadalmilag.

A menekülteket táborokba költöztették, amelyekben hozzávetőleg önállóan élhettek (tehát kezdetleges házak építése, földművelés stb.), ha életnek lehet azt nevezni, hogy az ENSZ segélyeire vagy rászorulva. A 2000-ben megkötött burundi békét követően több százezer menekült hagyhatta el Tanzániát és térhetett haza, de az 1972-es menekültek helyzete nem oldódott meg. Többségük szinte egész életét ezekben a zárt tanzániai táborokban töltötte, és az évek múlásával egyre terhessebbé vált jelenlétük az országban. Évről-évre követhető volt, hogy a kormányzat mindent megtett jogaik korlátozásáért, fellépett esetleges társadalomba integrálódásuk ellen is, de ezeknek a szerencsétlen embereknek a hazamenetel sem volt olyan egyszerű, mint ahogy azt elképzeljük.

A kilencvenes évek menekültjeivel szemben nekik rengeteg nehézséggel kellett szembesülniük eredeti hazájukkal kapcsolatban. Most attól az alapvető ténytől tekintsünk el, hogy a sok tízéves "száműzetés" alatt ezek az emberek olyan életmódot alakítottak ki a táborokban, amely Burundi sebeit nyalogató társadalmába való újrabeilleszkedésüket jelentősen  megnehezítette, és a társadalom bizonyos rétegei idegenként tekintettek rájuk. Súlyos problémaként tornyosult a zömmel földművelésből élő menekültek előtt a tény, hogy az egyik legsűrűbben lakott afrikai országban, Burundiban, nem lett volna egyszerű földhöz jutásuk, eredeti földjeiket már újraosztották, elfoglalták, vagy egyszerűen már nem is emlékeztek arra, hol voltak családi földjeik (pl. ha kisgyermekként távoztak 1972-ben). Aztán maga a burundi kormányzat sem támogatta oly nagy hévvel visszafogadásukat, ugyanis közismert volt a tény, hogy egyes táborokban radikális ellenzéki csoportok nézeteit támogató emberek is éltek nagy számban, és ezt még megfejelte a tény, hogy bizony voltak sokan, akik nem is akartak már hazatérni.

Így, miközben a "90-es menekültek" hazatérési folyamata nagyjából megfelelő mederben és időben haladt, addig ennek a sok tízezer embernek a sorsa hatalmas kérdőjelként magasodott a régió felett. Tanzánia elég kemény és ellenséges álláspontja ellenére végül az évtizedek folyamán több tízezer embernek tette lehetővé (csak a 72-es közül, teljes viszonylatban majdnem 200 ezer menekültről van szó), hogy állampolgárságért folyamodjon az országban, amellyel szinte kivétel nélkül mindenki élt is. A nemzetközi közösség részéről is történtek lépések, az Egyesült Államok közel 10 ezer régi menekültet fogadott be, de más országok is fogadtak be burundi polgárokat egy tucattól akár ezer főig. Az ENSZ pedig végül a kilencvenes években, a többi menekült hazatelepítésének folyamatában ismerte fel, hogy (relatíve persze) oppá, itt már közel harminc éve élnek burundi menekültek.

Ekkor indult meg a munka az ő státuszuknak a rendezésére is, amely évről - évre egyre jobban felgyorsult, és az idei évre már csak néhány ezren maradtak az ún. régi táborokban, de az ő helyzetük is rendeződött, ahogy fentebb írtam, néhány napja - ugyanazzal a vonattal, amivel jöttek - az utolsó 1972-es burundi menekültek is
elhagyták Tanzániát. Így, bár a kilencvenes években elmenekültek burundi polgárok közül még jópár ezren tengődnek Ruandában, Ugandában, vagy a nagy Kongóban, addig végre az 1972-ben elmenekült szerencsétlenek helyzete rendeződött. 37 év után, bravó.

A hazatérők helyzete annyiban lett könnyebb a fentebb vázolt nehézségekhez képest, hogy az ENSZ menekültügyi szervezete ezúttal aktívan segít sorsuk rendezésében, ideiglenes szállást és ellátást biztosít a hazatérőknek addig, míg helyzetük nem rendeződik az országon belül. Elvileg ezekben a táborokban már nem kell sokáig lenniük, ugyanis a burundi kormány folyamatosan halad az ún. "mesterséges falu" projekttel, amelynek keretében idén és tavaly 6 új falut adtak át a hazatérőknek, egy kis minimális földterülettel minden házhoz. Persze, azért ez a kép is árnyaltabb (avagy miért is lenne minden olyan egyszerű ebben a világban), ugyanis Tanzániát már évek óta érték-érik vádak, hogy ruandai és burundi menekültek ezrei nem igazán saját akaratukból hagyták el az országot, ráadásul az ENSZ segélyezési politikájának is keresztbe tesznek jópár éve (ez a sztori is megérne egy jó posztot).

Nagyjából az volt a lényeg, igyekezvén a burundi menekültek témájánál is maradva, hogy míg érkezésük éveiben a menekültek viszonylagos szabadságot élveztek, a táborok körül 4-5 kilométeres körzetben mozoghattak, itt földet is művelhettek, addig a 21. század fordulójára már csak a nyomor maradt, ugyanis a helyi hatóságok teljesen lezárták a táborokat (így értelemszerűen megnőtt a segélyek iránti igény), és folyamatosan attrocitásokat követtek el a menekültek ellen, hogy végre mozgásra bírják őket. Így történhetett meg például az általam csak kibondói népvándorlásnak nevezett történet, amelynek során egyetlen hónap alatt közel 4000 burundi polgár menekült (!!) haza a Kibondóban található táborokból.

Persze, ebben azért közrejátszott az is, hogy voltak időszakok, amikor az ENSZ képtelen volt megfelelően ellátni feladatát, így fordulhatott elő, hogy egyes táborokban felezték, harmadolták az élelmiszeradagokat, sokszor hónapos periódusokon át. Ruandai menekültekkel kapcsolatban még súlyosabb dolgokat lehetett hallani, sok ezer ruandai szerencsétlent szó szerint erőszakkal kényszerítettek a táborok elhagyására, újabb történet, amelyet az ENSZ szokás szerint képtelen volt kontrollálni. Viszont nehogy csak a tanzániai hatóságokat hibáztassuk. A fő hibás a nemzetközi közösség, kiemelten a magát oly sokszor dicsfényben fürdető Egyesült Nemzetek Szervezete, amely tényleg elégtelen hozzáállást tanúsít a tanzániai menekültkérdésben. Tanzánia rendkívül szegény ország, mégis semmiféle támogatást nem kapott azért, mert a régió egyik "megmentőjeként" lépett fel a hutu-tuszi ellentét menekültjeiért. A segélyszervezetek szépen kiosztották a kis élelmiszercsomagokat, a zsákban szállított fejadagokat, és tervezgették a jövőt, de hogy Tanzánia hogyan viseli a menekültkrízist, nos, azzal nem igazán törődött senki.

De még mielőtt teljesen elszabadulna a kezem alatt a klaviatúra, rövidre zárom a posztot azzal a örömteli gondolattal, hogy bár sok-sok év telt el, és sok-sok probléma kísérte sorsukat, végül 2009-ben rendeződött az 1972-es burundi menekültek sorsa.

4 komment

Címkék: burundi tanzánia


A bejegyzés trackback címe:

http://mindennapiafrika.blog.hu/api/trackback/id/tr561491571

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

the dragon (törölt) · http://rajottem.blog.hu 2009.11.02. 06:17:47

Még épp idejében! Elvégre elég ránézni a térségben várható élettartamra, és könnyen beláthatjuk, hogy a kérdés néhány éven belül okafogyottá vált volna...

Inimma 2009.11.02. 06:30:52

"a kérdés néhány éven belül okafogyottá vált volna... "

Persze, ha közben egy új generáció nem mint menekült szülők gyermekeként nem jött volna a világra...

Talán majd az elöregedés és/vagy az AIDS fogja megoldani a menekültkérdést?

Jó vicc, mondhatom.

the dragon (törölt) · http://rajottem.blog.hu 2009.11.02. 06:51:40

@Inimma:

Még egy csecsemő is tisztában van azzal, hogy a "menekültet" nem a vicc kedvéért hívják "menekültnek", hanem mert fogta magát aztán elmenekült valahonnan. Namármost egy "menekült" szülő gyermeke ugyebár nem menekült el sehonnan, ergo nem is "menekült". Amiről te beszélsz, az a menekültek leszármazottainak problémája, és már egy egészen más lapra tartozik. Szóval örülnék, ha nem relativizálnád a menekült-kérdést, komolyabb dolog ez annál!

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.11.02. 08:05:23

vajon hány ilyen konfliktus van még, amire már senki nem emlékszik?