HTML

Mindennapi Afrika

Ha kíváncsi vagy eme fantasztikus kontinens valódi arcára, a mainstream médiában soha nem hallható, olvasható hírekre, akkor ez a blog Neked íródik. Minden nap olvashatod a legfrissebb és legérdekesebb hírek et Afrikából, az élet minden területéről, amelyekre csak egy szabály vonatkozik: egy hónapban ugyanaz az ország kétszer nem fog hírként szerepelni.

Friss topikok

Címkék

accra (2) addisz abeba (1) afrika (37) algéria (8) angola (12) bamako (3) bangui (1) benin (7) bissau guinea (10) botswana (7) bujumbura (1) burkina faso (4) burundi (11) cabinda (1) casamance (1) comore szigetek (5) conakry (2) csád (9) dakar (1) darfúr (7) dél afrika (5) dél afrikai köztársaság (17) diktátorok (7) dzsibuti (8) egyéb (2) egyenlítői guinea (8) egyiptom (9) elefántcsontpart (9) eritrea (6) és (2) etiópia (16) freetown (1) gabon (8) gaborone (1) gambia (5) ghána (13) guine (1) guinea (12) harare (2) johannesburg (1) kamerun (6) kampala (1) kenya (14) kigali (1) kongói demokratikus köztársaság (23) kongói köztársaság (3) kongó demokratikus köztársaság (1) közép afrikai koztársaság (1) közép afrikai köztársaság (6) leone (5) lesotho (5) libéria (8) líbia (7) libreville (2) lilongwe (2) lomé (1) luanda (1) lusaka (2) madagaszkár (8) malabo (2) malawi (9) mali (7) maputo (3) marokkó (7) maseru (1) mauritánia (9) mauritius (7) mogadishu (4) mozambik (9) mugabe (1) namíbia (12) niamey (1) niger (9) nigéria (20) nyugat szahara (5) port luis (1) príncipe (2) puntföld (1) rabat (1) ruanda (13) sao (2) sao tomé és principe (2) seychelles szigetek (2) seychelle szigetek (6) sierra (5) sierra leone (8) szenegál (8) szolgalati közlemeny (1) szomália (29) szomáliföld (1) szudán (24) szváziföld (5) tanzánia (9) togo (5) tomé (2) tunézia (5) uganda (26) windhoek (2) yaounde (2) zambézi (2) zambia (10) zanzibár (1) zimbabwe (17) zöld foki köztársaság (2) zöld foki szigetek (3) Címkefelhő

2009.10.30. 20:50 GaceTillerro

Angolagate: a milliárdosok megúszták a fegyverkereskedelmi vádakat

Szólj hozzá!

Címkék: angola


2009.10.29. 21:09 GaceTillerro

A kalózkodás elleni harc sem tiszta ügy avagy már minden kamu?

A Szomália északi, északkeleti részét képező Puntföld tartomány elég különleges terület a maga nemében, státusza, stratégiai elhelyezkedése, klánalapú társadalma, természeti kincsei miatt mindenképpen figyelemre méltó tényező a régióban. Ellentétben a vele szomszédos szakadár Szomáliföld tartománnyal, Puntföld sosem szándékozott elszakadni hosszú évek óta instabil anyaországától, egyfajta autonóm szövetségi államnak tekintik magukat, tehát Szomália része is, meg nem is. Ebből a nézetéből kifolyólag már 2002 óta folyamatos katonai konfliktusban áll Szomálifölddel, hiszen Puntföld az anyaország egységének helyreállításáért küzd, közben a másik északi tartomány a felbontásáért (meg persze van egy kis határvita is a dologban).

De most nem az autonóm régió történelméről és politikájáról szeretnék írni, hanem Puntföld bizonyos természeti kincsekkel kapcsolatos problémáiról, amelyhez közvetve kapcsolódik az Indiai-óceánon jelenleg fennálló "kalóz-szituáció". Az autónom állam legnagyobb természeti kincse valószínűleg a partmenti vizeiben úszkáló halak tömege, amely a lakosság nagy részének életét is meghatározza, sokan élnek halászatból, a halfeldolgozó iparból és az ezekhez kapcsolódó járulékos iparágakból. Még anno a központi kormányzat összeomlása után rengeteg külföldi hajó kapott az alkalmon, a káoszt kihasználva kőkemény vadrablásba kezdtek a puntföldi vizeken, és ez a helyzet a puntföldi kormány felállása után sem változott jelentősen.

Évek óta érkeznek folyamatosan beszámolók, panaszok, miszerint külföldi hajók tucatjai halásznak az állam vizein, egyáltalán nem törődve a helyi, általában "kisiparos" halászokkal, tönkreteszik hálóikat, elüldözik őket a legjobb helyekről, sőt esetenként az üldözés gyilkosságokig fajul. A kormányzat saját erejéből képtelen szembeszállni a hatalmas hajókkal (és ne legyenek kétségeink, vannak ilyen vadrabló nemzetek, például Spanyolország évek óta nemzetközi vizeken halászik tonhalra, miután saját vizeit rég túlhalászta), ezért már többször kérték a kalózok miatt a térségben tartozó nemzetközi erők segítségét. Eddig nem túl sok sikerrel. Pedig jobb lenne a kérdéssel törődni, ugyanis a helyiek (sőt nemzetközi szakértők is) úgy vélik, elég erős kapcsolat áll fenn az illegális halászat és a kalózkodás erősödése között.

Mint tudjuk a kalózok egyik fő bázisa Puntföld, ahol azért lehet oly sok fiatalt "besorozni" ezekre az illegális tevékenységekre, mert egyrészt megélhetésüket elveszítik a külföldi halászok miatt, másrészt pedig errefelé még van értéke a hazaszeretetnek (azaz ha azt látják, hogy külföldiek halásszák le falvaik halászterületeit, azt nem nézik tétlenül). Valahogy ezt még sosem hallottuk a hírekben, mindig csak kőkemény bűnözőkről beszél a média (persze vannak azok is, én is írtam már jópár posztot a témában), miközben az egésznek elképzelhető, hogy ilyen prózai okai is vannak. És nem számít, hogy a helyiek csak az ország hazai vizein (a nemzetközi tengeri jog által biztosított pár kilométeres partmenti zóna) halásznak, sokszor előfordult már, hogy a nagy, modern halászhajók behatoltak ide is, sőt megtörtént, hogy simán átgázoltak a kis csónakokon, emberéleteket sem kímélve.

Persze, a vádaskodásokra ott a felelet, egyes korrupt vezetők halászati engedélyeket árulnak a nemzetközi társaságok számára, de hát egy ilyen országban, ki dönti el, hogy kinek van joga ilyet árulni?! A helyiek szerint egyébként az utóbbi hónapokban érkező hadihajók megjelenése óta csak erősödött a külföldi vadhalászati tevékenység, a halászhajók védelemre használják az elvileg a kalózok ellen küzdő katonai tengerjárókat, hiszen hogy is lehetne megítélni, hogy egy békésen ringatózó csónak a vízen, támadásra váró kalózokat vagy békés halászokat rejt. Szomorú történet, hiszen ebből ismét meggyőződhetünk róla, hogy a médiában hangosan harsogott "azért jöttünk, hogy megvédjük a jókat" szlogen ezúttal sem állja meg stabilan a helyét.

Nagy ritkán sikerül a helyi hatóságoknak lépéseket tenni az illegális halászok ellen, mint pár hónapja is, amikor meg nem nevezett európai országok felségjelzése alatt (főleg jemeni személyzettel) halászó kisebb hajókat fogtak el a hatóságok, jellemző a helyzetre, hogy akkor hetekig kalózok támadásáról és hajók elrablásáról beszélt a nemzetközi média. Végül a hajósokat megbírságolásuk után szabadon engedték, de sajnos ez csak egy rendkívül ritka eset, hiszen a puntföldi hatóságoknak sem eszközei, sem forrásai nincsenek a komolyabb fellépésre.

És akkor ott a másik szomorú dolog, amelyről már korábban is hallhattunk, de friss hírek igazolják, hogy a probléma létezik, sőt virágzik. Anno helyi lakosok arról számoltak be a hatóságoknak, hogy külföldi helikopterek (ugyebár a puntföldi légierőt könnyű lenne felismerni) rendszeresen vadászatokat tartanak Puntföld partvidéki és elhagyatott területein, 2008-ban ilyen beszámolók jöttek Nugal, Karkar és Mudug körzetekből is. A jelentések szerint a helikopterekről vagy valamiféle állítólagos méreggel nagyobb számú állatot permeteznek le vagy fegyverrel levadásszák őket, majd az elhulló példányokat gyorsan hálókba gyűjtik és elszállítják. Főleg apró termetű állatokról és antilopokról, szarvasokról van szó, és néha bizony a támadásoknak a helyiek állatai is áldozatul esnek. Vádak szerint a Szomália partjainál járőröző hajókról érkeznek a helikopterek, de ez azért már kemény összeesküvéselmélet lenne. Gondoltam akkor, 2008 végén, 2009 elején.

Azóta azonban az IRIN hírügynökség több alkalommal is beszámolt a témáról (legutóbb néhány napja), miszerint már a Puntföldi Környezetvédelmi Minisztérium is nyomoz a kérdésben, és Abdiqani Yusuf Ade környezetvédelmi miniszter hivatalosan is megerősítette, hogy külföldi helikopterek módszeresen és folyamatosan gyilkolnak és rabolnak el állatokat az országban. Konkrét államokat nem vádolt meg, de jelzésértékűen felszólította az állam partjainál állomásozó hadihajókat, hogy amennyiben ők állnak a dolog mögött, akkor minél előbb hagyjanak fel vele. Hogy ne csak alaptalan gyanúsítgatás legyen, néhány partmenti faluban egyenesen fényképezőgépeket osztogattak, hogy vizuális bizonyíték is álljon a hatóságok rendelkezésére.

A leginkább érintett területek az Eil Danan és Dhinowda Digdigle nevű falvak körüli könnyen megközelíthető részek, ahol zömmel gazellákra vadásznak a helikopteres orvvadászok. Ami döbbenetes vád, azt egy helyi vezető fogalmazta meg, amikor azt állította, hogy mindenki látja, hogy a part közelében állomásozó hajókról szállnak fel a gépek, azaz akiket azért küldtek oda, hogy megvédjék őket, kirabolják népüket. Ez egy rendkívül kényes téma, de én a magam részéről a halászati kérdésben egyértelműen hiszek a puntföldieknek (már csak az úgynevezett fejlett államok máshol mutatott halászati magatartását is ismerve), de az orvvadászat esetében is bőven van rá esély, hogy igazak a megdöbbentő vádak.

És akkor még nem is beszéltünk a Puntföld olajkincsével kapcsolatos visszaélésekről és titokzatos ügyletekről. De ez már egy másik poszt témája lesz. Addig pedig dőljünk hátra egy percre, és elmélkedjünk el rajta, hogy vajon a kalózkodás elleni harc álcája alatt még mi minden történhet itt?

27 komment

Címkék: szomália puntföld


2009.10.28. 19:20 GaceTillerro

És továbbra is választások Afrikából: Mozambik

Az októberi afrikai választási sorozat tovább folytatódik, úgyhogy annak ellenére, hogy ez nem egy választási vagy hírblog, ismét egy rövidebb választási poszt következik, hiszen ezek fontos események a fekete kontinensen. Ezúttal Mozambik lakói járulhattak az urnák elé a mai napon, és itt végre nem volt annyira egyértelmű a leosztás, mint mondjuk néhány napja Tunéziában. Rövid történelmi bemelegítéssel kezdeném, hogy mindenki tisztába kerüljön az ország politikai helyzetével a jelenlegi voksolások bemutatása előtt.

Az 1975-ben, Portugáliától függetlenné vált országban sokáig egypártrendszer volt,
a Mozambiki Felszabadítási Front (FRELIMO) kemény kézzel irányította a politikai, társadalmi, gazdasági életet, és ahogy az lenni szokott (lesarkítva persze), ellenállási mozgalom jött létre a dél-afrikai apartheid által támogatott elnyomók ellen, a Mozambiki Nemzeti Ellenállás (RENAMO) közel 20 évig kőkemény harcot vívott egy demokratikus állam létrehozásáért (ez volt a mozambiki polgárháború, közel 1 millió áldozattal és közel 6 millió sérülttel), és erre végül az 1992-es békekötés után, 1994-ben került sor, amikor megtartották az első többpárti választásokat az országban. Akkor és az azóta megtartott két másik parlamenti választáson (1999, 2004) is a korábbi egyetlen párt, a Frelimo nyert, és ráadásul nem is csökkenő arányban, 2004-ben például már 160 helyet birtokoltak a 250 fős parlamentben.

Tehát most a negyedik, demokratikus elnök- és parlamenti választásra került sor (a helyi választásokat ezúttal szokatlan módon később tartják), ahol az eddigi Frelimo-Renamo párharc hagyományai megtörtek, ugyanis egy harmadik figyelemre érdemes erő lépett színre, a Renamoból kivált Mozambiki Demokratikus Mozgalom (MDM) képében (persze vannak más pártok is, de azok tényleg esélytelenként indulnak). Az elnökválasztáson is eme három párt képviselői harcoltak egymással a voksokért, Armando Guebuza jelenlegi elnök (Frelimo), Afonso Dhlakama (Renamo), aki már negyedszer próbálkozik a poszt megszerzésével, valamint az MDM képviseletében a második legnagyobb mozambiki város, Beira fiatal polgármestere, Daviz Simango.

A három nagy párton kívüli kisebb pártok a szeptemberben kezdődő kampány után sorozatban sorakoztak fel egyik-másik jelölt mögött, a legtöbb kis párt Simango jelölését támogatta, így előzetesen arra lehetett számítani, hogy Frelimo és Guebuza legnagyobb ellenfele meglepetésre az MDM és Simango lesz. Bár szerintem ezt az optimista elképzelést jelentősen csökkenti a tény, hogy több választási körzetben különböző dokumentumok hiányosságai miatt az MDM indulását betiltották. A nagyjából két hónapnyi kampányidőszak alatt rengeteg kampányakció folyt mindhárom párt részéről, terepjárókkal és buszokkal a legkisebb falvakat is felkeresték az aktivisták, a Frelimo a jelenlegi gazdasági növekedés folytatásával, a nemzeti egységgel kampányolt, a Renamo és Dhlakama főként a Frelimo bírálatával igyekezett támogatókat szerezni, míg Simango MDM-je az "új arcot a politikába" változást sürgető szlogennel, valamint a jelenlegi nehéz szociális körülményekkel szónokolt.

Komolyabb attrocitásokról és problémákról nem érkezett jelentés, így előzeseten minden egy békés, demokratikus választásra utalt, ezt elősegítendő több száz nemzetközi megfigyelő is érkezett az országba. Korán nyitott ma a közel 12000 szavazóhelyiség, és egész nap rendkívül magas érdeklődés jellemezte a szavazást, a 10 millió választásra jogosult polgár jelentős része érezte úgy, hogy élnie kell állampolgári jogával, ami a pártok mozgósítási politikájának sikerét is jelzi. Még emlékezhetünk, 2004-ben csak 34%-os volt a részvétel. A mostani nagy számokról érkező hírek mindenesetre az ellenzék és a kisebb pártok jobb szereplését vetítik előre, és egész Mozambik lélegzetvisszafojtva várja az első eredményeket (ma éjjel), az MDM és Simango szereplését.

A fővárosban, Maputoban az elsők között szavazó Guebuza mosolyogva viccelődött az újságírókkal ("nem árulja el, hogy kire szavaz") és néhány szóban ismét kifejtette, hogy újabb győzelme esetén tovább vezeti Mozambikot a fejlődés útján. Ebben van is igazság, az ország döbbenetes mértékben fejlődött az elmúlt években, csak sajnos bizonyos régiók és a vidéki lakosság ebből oly sokat nem érezhetett, a többség még mindig kevesebb mint 1 dollárból igyekszik megélni naponta. Pont ezzel igyekezett érvelni két ellenfele, az utolsó választásán induló Dhlakama, és a gyilkossági merényleteket túlélő Simango is. Tehár várjuk az eredményeket, értelemszerűen frissíteni fogom a posztot, amint hivatalos adatok érkeztek. És eme választás után ismét visszatérhetünk a szokásos Mindennapiafrika témákhoz, mert ez a sok szavazás elég nehezen emészthető téma.

 

2 komment

Címkék: mozambik


2009.10.27. 19:22 GaceTillerro

Tunézia: megvolt a szánalmas választási paródia

És még mindig nincs vége. Az elmúlt posztok nagy része afrikai választásokról szólt, de még várható néhány hasonló bejegyzés az idei évben, a mostani például az október 25.-én megtartott tunéziai választások rövid összefoglalója lesz. Ahogy mondjuk Nigerben, úgy Tunézia esetében sem kellett a körmünket lerágnunk az izgalomtól, a 23 éve hatalmon lévő Zine El Abidine Ben Ali elsöprő győzelmet aratott ismét, a hétfő délelőtt közzétett végeredmény szerint a szavazatok 84%-át gyűjtötte be.

Ez ugyan döbbenetes számnak tűnik, de Ben Ali esetében inkább rossz eredménynek számít, hiszen volt amikor 96%-os eredménnyel nyert újabb, öt éves mandátumot. A választásokon egyébként az elnök pártja, az Alkotmányos Demokratikus Mozgalom (RCD) szintén könnyed győzelmet aratott, a 214 helyből 161-en Ben Ali "emberei" ülnek majd. Az ötödik terminusára felhatalmazást kapó régi-új elnök megválasztását az Afrikai Uniós és egyéb nemzetközi megfigyelők is szabályosnak, demokratikusnak tartották, ellenben az ellenzékkel, amely kemény elnyomásról és hátrányos megkülönböztetésről beszél.

Nagyjából erről szólnak a hírügynökségek és a témával foglalkozó magyar sajtóorgánumok által közzétett néhány soros hírek, pedig azért bőven van miről még beszélni a választások kapcsán. Három vetélytársa volt az elnöki székért, de igazából csak az Ettajdid Mozgalom támogatásával induló Ahmed Ibrahimot lehet tényleges ellenzéknek nevezni, Mohamed Bouchiha és Ahmed Inoubli közismerten Ali-párti jelöltek voltak, ezért programjuk sem igazán különbözött az RCD által terjesztett eszmék fő irányvonalától. A rendkívül magas részvétel mellett lezajlott voksoláson volt két olyan régió az országban, ahol majdnem 100%-ot kapott Ali, és talán Tunisz, a főváros volt az egyetlen, ahol "jelentősebb" volt az ellenzéki adat.

A megfigyelők közleményei és egyáltalán, az egész ünnepélyes eredményhirdetési légkör sem tudja azonban elnyomni a kevéssé ismert, ám szomorú tényeket, hogy Tunézia rendkívül erős és szabályozott elnyomásban éli mindennapjait, sajtószabadságról nincs is értelme beszélni (gondoljunk csak néhány blogger esetére vagy a Facebook-történetre), tucatnyi betiltott pártról tudunk, több országban létezik tunéziai politikai menekültek által létrehozott közösség és egyáltalán, az egész társadalmat Ben Ali és a hozzá közel álló elit irányítja. A vádakra mindenesetre ott az elnök támogatóinak érvelése (ami igaz is), miszerint Tunézia a régió, és Afrika egyik legstabilabb, legdinamikusabban fejlődő állama, amelyekért már a Nemzetközi Valutaalap is "dicséretben" részesítette az országot.

A gazdasági világválság gerjesztette nehéz körülmények ellenére Ali elég nagyravágyóan fogalmazott kampányában a jövőt illetően, Tunézia jövőre fog egy kiemelt kereskedelmi partneri státuszra pályázni az Európai Uniónál (ami rengeteg kezdvezménnyel és támogatással járna), továbbá a következő években a munkanélküliséget 14% alá kívánják szorítani az országban, amely turisztikai jelentőségéből kifolyólag az egyik legismertebb afrikai ország Magyarországon. Sajnálatos módon azonban Alin kívül a többieknek nem igazán sikerült kifejteniük elképzeléseiket, ugyanis szinte minden kommunikációs csatornán korlátozottak voltak lehetőségeik, és bár Ben Ali többször hangoztatta, hogy ez egy demokratikus, tiszta választás lesz, semmiféle demokráciát nem lehetett felfedezni, hiszen tulajdonképpen ő volt az egyetlen megismerhető, kampányoló jelölt.

Persze a tunéziai elnyomás nem hasonlítható össze a zimbabwei botos verésekkel, agresszív politikai gyilkosságokkal, mert ez egy jóval kifinomultabb formában testesül meg, de elég ha a legismertebb emberi jogi alapítványok és jogvédő szervezetek jelentéseit vagy néhány ismertebb tunéziai blogger oldalát megnézzük, hogy gyorsan megértsük, valami nincs rendben Tuniszban sem. 1987-es hatalomra jutása óta Ali folyamatosan azon dolgozott, hogy Tunézia elnöki széke haláláig az övé maradjon, 1988-ban, 1998-ban, majd 2002-ben is módosítatta az alkotmányt, lehetővé téve ezzel maga számára, hogy korlátlan mandátumért indulhasson és az életkor-határ se gátolhassa meg az uralkodásban.

A jelenleg 75 évben maximalizált életkornak ugyan még megfelelt az elnök, de miután mostani mandátuma alatt betölti ezt a kort, valószínűsíthetően újabb alkotmánymódosítás várható a jövőben. Ráadásként a 2008-as módosítással végleg padlóra küldték az ellenzéket, hiszen olyan szabályt építettek be az alkotmányba, hogy csak olyan jelölt indulhat az elnöki posztért, aki a parlament legalább 30 tagjának ajánlását élvezi vagy két évig dolgozott egy államilag elismert párt vezetőjeként. Elég egy kis matematika, hogy rájöjjünk, ez minimálisra, 1-2 főre szűkíti Ali lehetséges ellenfeleinek számát. És bőven lenne még mit írni Ali és a jelenlegi vezetés akcióiról, például arról, hogy az elnök hogyan igyekezett a legapróbb módokon is keresztbetenni egyetlen igazi választási ellenfelének, az Ettajdid Mozgalomnak: kampányújságukat először betiltották, majd később cenzúrázott formában engedték csak publikálni, plakátjaikat, posztereiket letépkedték (bár ezt tagadják a kormányoldalon), ráadásul a jogszabályok által biztosított televíziós megjelenési lehetőségeiket sem adták meg nekik.

A választásokat megelőző hónapokban mindennaposak voltak a betiltott pártok képviselőinek rendőri zaklatásai, és a még létező minimális független média elleni akciók, többek között a Tunéziai Újságírók Nemzeti Tanácsának nyári feloszlatása. De ez nemcsak a "hazaiak" ellen irányult, a francia Le Monde egyik újságíróját például kitiltották az országból, azzal a váddal, hogy cikkei veszélyt jelentenek a tunéziai politikai stabilitásra. És még folytatni lehetne a kritikákat (ettől most a blogformátum szűkössége miatt eltekintek), de a cáfolt vádak vagy elismert szomorú tények ellenére összességében mégsem lehet Tunéziát kizárólag támadni.

Főleg turizmusra épülő gazdasága afrikai mércével mérve stabilan teljesít, Tunéziában az éhínség, járványok és mélyszegénység nem ismert fogalmak, ráadásul bizonyos jogi területeken európai szintű szabadságot ad polgárainak. A rendkívül szoros gyeplő pedig kapóra is jön a nemzetközi közösségnek, hiszen az iszlám szélsőségesek elleni észak-afrikai harc egy hídfőállásában jó tudni, hogy egy keménykezű vezető tartja kordában a dolgokat. Valószínűleg szintén ez az oka annak, hogy a civil szervezetek által hangoztatott jogsértésekről nem igazán igyekeznek magasabb nemzetközi szinteken tudomást venni.

A politikai üldöztetés, a sajtószabadság korlátozása mellé csak hab volt a tortán a hétvégén történt választási paródia, mert ugyebár azt senki nem gondolja komolyan, hogy létezik olyan ország, ahol a lakosság 90%-a ugyanazt a politikai mozgalmat támogatja évtizedek óta?!

Szólj hozzá!

Címkék: tunézia


2009.10.24. 17:59 GaceTillerro

Etiópia: minden idők legsúlyosabb éhínsége - Videó

1 komment

Címkék: etiópia


2009.10.22. 21:40 GaceTillerro

Niger: Tandja privát kis állama

Lehet, hogy az afrikai politikai életet ismerők és követők nem igazán hajlandóak még elfogadni, pedig sajnos egyre jobban meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy Mamadou Tandja elnök a nemzetközi mainstream média teljes közönye mellett, demokrácia álcája mögé bújtatott diktatúrát épít szép lassan ki a világ egyik legszegényebb országában, Nigerben.

Ahogy arról korábban már írtam itt a blogon (link: mindennapiafrika.blog.hu/2009/08/03/niger_ha_elnok_akarsz_lenni_az_alkotmany_nem_szamit) az elnök idén már sikerrel végigcsinált egy alkotmánymódosítási szavazást, amellyel elérte, hogy az alaptörvény által korábban biztosított két elnöki perióduson túl ismét indulhasson majd az elnöki székért a várhatóan jövő hónapban sorra kerülő elnökválasztáson. Addig azonban még várnak-vártak feladatok Tandjára, legutóbbi kemény küldetése a most kedden lezajlott parlamenti választás volt, amelyre azért került sor, mert a törvényhozást az elnök idén májusban feloszlatta. Ha jól emlékszem, úgy szeptember körül jelenthette be az ellenzék (amely amúgy az alkotmánymódosítás ellen sem tudott kellő határozottsággal fellépni, talán korlátozott lehetőségei miatt), hogy egységesen bojkottálni fogják a parlamenti voksolást, amelyen így szinte kizárólag Tandját támogató pártok indultak
(nagy jelentősége ezért nincs is felsorolásuknak).

A Nyugat-Afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) már korábban bejelentette, hogy Niger státuszát azonnal felfüggesztik, ha megtartják a törvénytelennek tartott választásokat (a legtöbb "kívülálló" szerint a parlament feloszlatása jogtalan volt) és miután nem történt változás a tervezetthez képest, néhány napja Nigert fel is függesztették. Emellett a közösség tagállamai, az Európai Unióval és az Afrikai Unióval karöltve egységesen további szankciókat helyeztek kilátásba, ha a választást nem halasztják el, vagyis Tandja nem változtat "viselkedésén". Minden fenyegetőzés ellenére azonban kedden megtörtént a voksolás, az erős mozgósító kampány ellenére elég alacsony részvétellel, a 113 fős parlament végső összetételét most már bármelyik órában megtudhatjuk.

A rendkívül erős katonai biztosítás mellett szavazó és békésen integető elnök egyébként úgy nyilatkozott, mintha semmi sem történt volna, szabályos és tiszta választásokról beszélt, annak ellenére, hogy egyes szavazókörzetekben a jelöltek szó szerint könyörögtek az embereknek, hogy menjenek el szavazni. Már a válaztások előtt óriási katonai mozgósítást rendeltek el az országban, a fővárosban, Niameyben rengeteg egyenruhás volt az utcákon, akiknek feladata az volt, hogy az alkotmánymódosításról szóló szavazás után tapasztalt incidenseket (tüntetések, sztrájkok, kődobálások) ezúttal még csírájában elfojtsák. A tuaregekkel folytatott katonai és politikai küzdelemről, valamint uránkincséről is híres Nigerben azonban vannak páran, akik szerint Tandja az ország első igazán hatékony vezetője, és ezért támogatni kellene munkája folytatásában, nem pedig a külföldi kizsákmányolókat pártolni (fura ezt egy, főleg segélyekből élő ország esetében hallani).

Az ECOWAS volt igazából eddig az egyetlen szervezet, amely konkrét lépésekkel válaszolt Tandja akciójára, és a felfüggesztés után, a választások napján kedden kiadott nyilatkozatában a tömörülés közzétette azt az álláspontját is, hogy az egész közösség súlyos arculcsapásként éli meg a nigeri eseményeket, és a tagállamok (16 állam) semmiképpen nem fogják elismerni a választások kimenetelét. Azt most nem hivatkozom be, hogy konkrétan mely ECOWAS alapelveket sértett meg Tandja a választások véghezvitelével, de a "vádak" között a hivatalos alkotmány és az emberek akaratának semmibevétele valamint az ellenzék elnyomása is szerepelt és ezért a szervezet a felfüggesztés mellett konkrét szankciókat is kilátásba helyezett, ha nem áll helyre a "demokratikus rend" Nigerben.

És bár az azóta eltelt két napban sok változás nem történt, a felek már diplomáciai kapcsolatba léptek egymással, elvileg október 30.-án lesz is egy találkozó Abujában, Nigériában a nigeri fél és az ECOWAS képviselői között. A frissen és folyamatosan kiszivárgó eredmények mindenesetre nem mutatnak semmilyen meglepetést, az eddig összegzett adatok szerint az első 30 parlamenti hely mindegyike az elnök pártjáé, a Nemzeti Mozgalom a Társadalom Fejlődéséért (MNSD) mozgalomé lett. Az ENSZ és az Egyesült Államok is aggodalmának adott hangot Niger politikai krízisét illetően, sőt egyes politikusok szerint az ügy hamarosan akár a Biztonsági Tanács elé is kerülhet. Ahol persze mindig van egy vétó.

Igazából ha őszinték akarunk lenni, láttunk már nem egy, nem kettő hasonló forgatókönyvet Afrikában, valaki puccsal hatalomra jut, kialakít egy neki és a hozzá közel állóknak kedvező diktatórikus rendszert (amely ilyen vagy olyan okok miatt megfelel a nemzetközi közösségnek is) onnan pedig már csak a halál vagy egy másik puccs képes eltávolítani. Nem is kell túl messzire mennünk, Guinea a valószínű jövőkép Niger számára, bár ott Conte után egy olyan ember jutott hatalomra, aki végre hajlandó és elég bátor volt ahhoz, hogy szembeszálljon a fekete kontinenst kizsákmányoló multinacionális vállalatokkal (támadják is érte). Szóval mi a jövő?

Teljesen nyilvánvaló. Tandja besöpri a parlamenti választásokat, majd novemberben újabb öt évre bebiztosítja magának az elnöki széket, a nemzetközi közösség meg húzogatja egy ideig az orrát, hogy teljes legyen a kép, aztán kész. És az egész katyvaszban megint csak egy valakiről feledkezik el mindenki, a súlyos nélkülözéssel küzdő nigeri polgárról, akit valószínűleg nem érdekel a jövőben esetleg hasznot termelő finomító vagy hatalmas gát, ugyanis ha nincs mit enni, akkor ezek nem értékes projektek. Ráadásul egy diktatórikus uralom csak újabb érv a tuaregek harca mellett, akik bár céljukat valószínűleg soha nem fogják elérni, humanitárius katasztrófát könnyen elő tudnak idézni. Érdeklődve figyeljük az eseményeket.

1 komment

Címkék: niger