HTML

Mindennapi Afrika

Ha kíváncsi vagy eme fantasztikus kontinens valódi arcára, a mainstream médiában soha nem hallható, olvasható hírekre, akkor ez a blog Neked íródik. Minden nap olvashatod a legfrissebb és legérdekesebb hírek et Afrikából, az élet minden területéről, amelyekre csak egy szabály vonatkozik: egy hónapban ugyanaz az ország kétszer nem fog hírként szerepelni.

Friss topikok

Címkék

accra (2) addisz abeba (1) afrika (37) algéria (8) angola (12) bamako (3) bangui (1) benin (7) bissau guinea (10) botswana (7) bujumbura (1) burkina faso (4) burundi (11) cabinda (1) casamance (1) comore szigetek (5) conakry (2) csád (9) dakar (1) darfúr (7) dél afrika (5) dél afrikai köztársaság (17) diktátorok (7) dzsibuti (8) egyéb (2) egyenlítői guinea (8) egyiptom (9) elefántcsontpart (9) eritrea (6) és (2) etiópia (16) freetown (1) gabon (8) gaborone (1) gambia (5) ghána (13) guine (1) guinea (12) harare (2) johannesburg (1) kamerun (6) kampala (1) kenya (14) kigali (1) kongói demokratikus köztársaság (23) kongói köztársaság (3) kongó demokratikus köztársaság (1) közép afrikai köztársaság (6) közép afrikai koztársaság (1) leone (5) lesotho (5) libéria (8) líbia (7) libreville (2) lilongwe (2) lomé (1) luanda (1) lusaka (2) madagaszkár (8) malabo (2) malawi (9) mali (7) maputo (3) marokkó (7) maseru (1) mauritánia (9) mauritius (7) mogadishu (4) mozambik (9) mugabe (1) namíbia (12) niamey (1) niger (9) nigéria (20) nyugat szahara (5) port luis (1) príncipe (2) puntföld (1) rabat (1) ruanda (13) sao (2) sao tomé és principe (2) seychelles szigetek (2) seychelle szigetek (6) sierra (5) sierra leone (8) szenegál (8) szolgalati közlemeny (1) szomália (29) szomáliföld (1) szudán (24) szváziföld (5) tanzánia (9) togo (5) tomé (2) tunézia (5) uganda (26) windhoek (2) yaounde (2) zambézi (2) zambia (10) zanzibár (1) zimbabwe (17) zöld foki köztársaság (2) zöld foki szigetek (3) Címkefelhő

2009.11.07. 14:09 GaceTillerro

Költözés

Eljött az idő, a Mindennapi Afrika új helyre költözött, minden eddig adattal, képpel, hozzászólással, írással együtt. Jó volt a blog.hu-s időszak, de már megérett az idő a váltásra. Ha van kedvetek, tartsatok velem ott is.

Új cím: www.mindennapiafrika.info

2 komment

Címkék: afrika


2009.11.06. 20:03 GaceTillerro

Etiópia: egy kis földtani érdekesség

Amikor 2005. októberében, a súlyos szeptemberi földrengés után Etiópia északkeleti részén, az Addisz-Abebától nagyjából 1000 kilométerre lévő Boina kietlen régiójában egy közel 60 kilométer hosszú repedést vettek észre külföldi kutatók, már akkor sejteni lehetett, hogy egy új kontinens születésének első pillanatait láthatjuk, és ez nemrég be is igazolódott. Akkor kutatócsoportok érkeztek az országba vizsgálódni, folyamatos publikációikból pedig gyorsan kiderült, hogy konkrétan egy óceáni medence formálódik az Afar-sivatagban található, a mára már sok méter széles repedésben, hiszen ez a terület jóval mélyebben fekszik, mint a Vörös-tenger és az Ádeni-öböl, így folyamatosan víz fog beszivárogni, ami ahhoz vezet, hogy sok tízezer év múlva Etiópia keleti partja el fog szakadni a kontinens többi részétől.

És lehet, hogy más részeket is magával visz, Eritreától Szomálián át egészen Mozambikig, de ezt még nem tudni biztosan.  Ami biztos jelenleg, hogy az Afar-sivatag évente közel 2 centiméterrel távolodik Afrikától, ahogy szélesedik a repedés és a víz egyre jobban töri az utat magának. A felfedezés azért volt kiemelkedő jelentőségű, ugyanis eddig még soha nem volt rá példa, hogy egy új óceán, kontinens születését az első pillanattól kezdve megfigyelhessék a kutatók, így érthető, hogy megfigyelőállomást állítottak fel a repedés közelében. Ez azért is volt fontos, ugyanis a térségben aktív vulkanikus tevékenység is zajlik (a repedés több kitörés együttes hatásának is köszönhető), így a tektonikus mozgások pillanatok alatt felgyorsulhatnak és a repedés sokkal nagyobbat növekedhet, mint 2 centiméter.

Tulajdonképpen hasonló módon keletkezett a mostani Afrika és Amerika is, a két kontinens hasonló tektonikus mozgások és vulkanikus tevékenység eredményeként szakadt el egymástól sok millió éve. A kutatók folyamatos munkája feltárta azonban azt is, hogy a térség populációjára is növekvő veszélyt jelenthet az általában az óceánok mélyén zajló folyamat, hiszen - bár az elmúlt 4 évben ez nem történt meg - előfordulhatnak jelentősebb mozgások és kitörések is az Afar-sivatagban. Elég csak az addisz-abebai egyetem tanulmányába tekintenünk, amely egyértelművé teszi, hogy a repedés északi végénél lévő Dabbahu vulkán kitörése után a láva alig néhány nap alatt hozta létre a közel 60 méteres repedést. 2005 óta pedig jópár kisebb mértékű kitörés történt a sóbányáiról és forróságáról híres régióban, amelyek mindegyikét folyamatosan figyelemmel kísérték a kutatók.

A napokban megjelent egy friss tanulmány az egyik geológiai kiadványban Cindy Ebinger, a rochesteri egyetem kutatójának tollából, amely most már 100%-os biztonsággal megerősítette a már eddig is valószínűsített tényt, új óceán születik az Afar-sivatagban. A felállított mérőállomás, a műholdas felvételek és a folyamatos vizsgálatok igazolták, hogy a repedés méretének növekedése állandó és az elmúlt években tapasztalt 12, kisebb méretű kitörés idején ez a folyamat fel is gyorsult. Míg más fronton a régióbeli országok nem igazán ápolnak kiemelkedően jó viszonyt egymással, addig ebben az ügyben a még olyannyira hűvös etióp-eritreai viszony is enyhült, hiszen Atalay Ayele, az addisz-abebai egyetem professzora eritreai és jemeni kollégáival közösen végzett kutatásokat az ügyben, sőt egy folyamattérképet is rajzoltak, amely alapján valószínűsítették, hogy mi várható a jelenlegi folyamatok és mozgások figyelembevételével a jövőben.

Ahogy ebből az új jelentésből kiderül, az óceáni hegygerincek és vonulatok hasonlóképpen jöttek létre, tehát a forró láva repedéseket hozott létre, amelyeket aztán a víz kerített uralma alá rövidesen. Az Afar-sivatag esetében is ez történik, a felszín alatt folyamatos mozgások zajlanak, és a kutatók néhány éven belül újabb brutális kitörésre számítanak, amely döbbenetes mértékű tágulást eredményezhet a repedésben. Jó, hát valószínű, hogy nem a mi életünkben fog bekövetkezni az új sziget létrejötte (ami hasonló lesz egyébként szerintem, mint Pápau Új-Guinea kialakulása, amely Ausztráliától szakadt le), de azért hihetetlen belegondolni is, hogy micsoda erők lappanganak a mélyben.

Fő forrás: AFP, Afrol, EarthNews

3 komment

Címkék: etiópia


2009.11.05. 18:39 GaceTillerro

Szváziföld: ahol a HIV és TBC halálos párosa kéz a kézben jár - Videó

Az Orvosok Határok Nélkül szervezetének két propagandafilmje erről az alig ismert, ám egyre súlyosabb méreteket öltő problémáról.

Szólj hozzá!

Címkék: szváziföld


2009.11.04. 19:53 GaceTillerro

A Simon Mann-sztori vége: akik élték az afrikai sztereotípiát

Szinte biztos vagyok benne, hogy az a néhány ember, aki még anno 2004-ben követte ezt a történet, el sem bírta volna képzelni velem együtt, hogy Simon Mann és társai valaha az életben szabadlábra kerülnek. És mégis így történt. Nagyon sok oldalon olvasható részletesen kifejtve az általuk szervezett puccs története (ha valakit érdekel, tudok ajánlani párat), és nem is kívánom ezen információkat tovább halmozni, úgyhogy tényleg csak néhány mondatban azoknak, akik nem ismerik a sztorit és nem is kívánnak kutakodni.

2004. márciusában Zimbabwe fővárosában, Hararéban őrizetbe vették Simon Mannt és 64 társát (dél-afrikai állampolgárokat, akik az angolai polgárháborúban is harcoltak), azzal a váddal, hogy zsoldosok (akkor már erőteljesen igyekeztek érvényt szerezni a "zsoldos-ellenes" törvénynek). Nem sokkal később Egyenlítői-Guineában is őrizetbe vettek 15 embert, köztük Mann egyik jóbarátját és üzlettársát, Nick du Toitot is (mindketten aktívan közreműködtek a legendás Executive Outcomes zsoldosszervezetben). Ekkor merült fel először a malaboi hatóságok részéről, hogy itt egy komolyabb dolog volt készülőben, méghozzá egy puccskísérlet Teodoro Obiang Nguema egyenlítő-guineai elnök akkor 25 éves uralmának megdöntésére.

A két csoport állítólag Severo Moto ellenzéki vezető hatalomra segítésének céljával indult a küldetésre és a Toit-féle csapat volt a tényleges műveletek előkészítője. A lényeg, hogy Mannt és társait különböző vádakkal börtönbe zárták Zimbabwéban, amely 2008 elején legtöbb társával együtt kiadta Egyenlítői-Guineának, mint a 2004-es puccskísérlet fő szervezőjét. A tárgyaláson, amely nagy nemzetközi figyelem mellett zajlott, Mann végül beismerte, hogy részese volt az akciónak, de a kiterveléssel és az irányítással Mark Thatchert (az egykori brit miniszterelnök, Margaret Thatcher fiát) és egy szintén brit milliárdost, Ely Calilt vádolt meg (később azt nyilatkozta, hogy kínzásokkal kényszerítették erre), továbbá azt állította, hogy Dél-Afrika és Spanyolország is támogatta a műveletet.

Thatchert később felfüggesztett börtönbüntetésre és pénzbírságra ítélték Dél-Afrikában, de ő és Ely Calil is még mindig körözés alatt áll Egyenlítő-Guineában. Társai többsége ellene vallott a könnyebb ítéletért, így végül Mann 34 éves börtönbüntetést kapott és csatlakozott a már ott senyvedő barátjához, Nick du Toithoz. Ez volt tavaly, néhány napja pedig már jött a számomra döbbenetesen hihetetlen hír, Nguema öt elítélt puccsistának kegyelmet adott, állítólagosan az országba a napokban érkezett dél-afrikai államelnök Jacob Zuma felé nyújtott gesztusként. A hivatalos indoklás szerint a most 57 éves Simon Mann egészségügyi állapota miatt kapott kegyelmet, amely főleg a legendás - és Afrika egyik legkeményebb börtönének tartott - Black Beach börtönben eltöltött bő 1 év eredményeként romlott le. Soha többé nem léphet az ország területére, de családtagjai nyilatkozatából kitűnik, hogy valószínűleg Nagy-Britanniát sem fogja elhagyni többé a világ szinte minden részén megfordult zsoldos.

Szintén egészségügyi állapota valamint jó magaviselete miatt kapott kegyelmet a több mint 5 éve Black Beach-ben élő Nick du Toit, Sergio Patricion Cardoso, Jose Passocas Domingos és George Nunen Alerson. Bár mindannyian 2004-ben kerültek börtönbe különböző vádakkal, a puccs miatt végül 2008-ban ítélték mindannyiukat 17 évre. Közismert, hogy mindannyian Mann közeli barátai és beosztottjai voltak, akikkel együtt védték anno Angolában az olajkutakat a lázadó harcosok ellen. Mivel az amnesztiáról szóló dokumentum elég egyértelműen fogalmaz a börtönből való távozásuk utáni teendőiket illetően (24 órán belül kell távozniuk, egyenesen hazájukba, jelen esetben utóbbi négynek Dél-Afrikába), lehet, hogy csöbörből-vödörbe esnek, hiszen még a Dél-Afrikai Köztársaságban is felelniük kell a "zsoldos-ellenes" törvény megszegéséért (persze ez nem valószínű, tekintve, hogy szabadonbocsátásukért a Zuma-kormány erőteljesen lobbizott).

A kegyelemről szóló papírok közzététele mellé a hatóságok odabökték a megjegyzést, miszerint fenntartják, hogy Mann csak egy operatív vezető volt a puccskísérletben, az igazi "főgonosz" a kis-Thatcher és Ely Calil, akik egyenlítői-guineai ellenzékiekkel együttműködve szervezték meg a műveletet. De csak ez az öt ember örömködhetett a meglepő bejelentés után, az egykori két csapat többsége még mindig a Black Beach-ben raboskodik, együtt több száz egyenlítői-guineai állampolgárral, akiket szintén közreműködéssel vádoltak meg.

A témában fantasztikus filmet készített a Journeyman Pictures, Soldiers of Misfortune címmel, ami a youtube.com-on megtekinthető.

Szólj hozzá!

Címkék: egyenlítői guinea dél afrikai köztársaság


2009.11.03. 19:31 GaceTillerro

Zöld-foki Köztársaság: ahol a H1N1-nél súlyosabb problémák is vannak

Miközben Európában és Magyarországon a sertésinfluenzának is nevezett vírus borzolja a kedélyeket (erről véleményt nem szeretnék alkotni), addig a Zöld-foki Köztársaság szigetein ennél jóval komolyabb, valósabb fenyegetéssel kell szembesülniük az embereknek, sőt lassacskán a turistáknak is. Ahogy arról a napokban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) közleménye nyomán több hírügynökség is beszámolt, az országban Dengue-láz járvány tört ki és a megerősített esetek száma november elejére megközelítette a 3500 beteget.

A szúnyogok által terjesztett csonttöréses lázat a dengue vírus okozza, amely elég gyorsan (4-5 nap) kifejti "hatását". A rendkívül magas lázzal együtt erős izom-, csont- és ízületi fájdalom jelentkezik, de további súlyosabb szövődmények is kialakulhatnak, miután a Dengue hatásának köszönhetően a fehérvérsejtek száma is jelentősen lecsökkenhet. Védőoltás nincs, tüneti kezelés, lázcsillapítás nélkül a halálozási arány akár 10%-os is lehet, sőt, a fertőzésnek létezik egy vérzéses lázzal kombinált változata is, amely az esetek jelentős részében halálos.

Az Aedes szúnyogfaj nőstény egyedei terjesztik a vírust, amely szúnyog jellegzetes fehérpöttyös testéről és szárnyairól elég könnyen felismerhető. Ellentétben a maláriával, a Dengue-láz nem válogat, ugyanolyan gyakori városokban, mint vidéki területeken, és főleg a nyári időszak végén, ősszel szoktak kisebb-nagyobb járványok kitörni, amikor a szúnyogpopuláció eléri éves csúcsát. Mivel a Dengue-láznál nincs antibiotikumos kezelés vagy bármiféle hatásos gyógymód, így a tüneti kezelésen kívül igazából sok mindent nem lehet tenni, ezért általában járványoknál jóval nagyobb számra kell gondolnunk a hivatalosan megerősített adatoknál, hiszen sokan otthon próbálják meg átvészelni a sima Dengue-lázat (a vérzéses változatnál azért nem igazán lehet szórakozni).

Eddig a Zöld-foki Köztársaság négy szigetén (Brava, Fogo, Maio és Santiago) erősítették meg a betegség feltűnését, szerencsére a turisták által leginkább látogatott Sal szigeten még nincs nyoma a járványnak. Miután ellenszer vagy gyógyszer nincs, ezért a megelőzés az egyetlen út egy Dengue-járvány megállítására, és ezt az utat választotta a kis szigetország kormánya is. Miniszteri szintű bizottságot hoztak létre a helyzet kezelésére, harcot kezdtek a szúnyogok ellen és minden fronton informálják a lakosságot a helyzetről, a tennivalókról és arról, hogy minden esetet jelenteni kell. Egy hete a WHO regionális irodájából is érkezett egy csapat, hogy tapasztalatukkal segítsék a helyzet kezelését.

Tapasztalatuk pedig van bőven, hiszen a statisztikák szerint a Dengue-láz évről-évre egyre jelentősebbé válik, ma már közel 100 országban van jelen, évente körülbelül 50-60 millió fertőzött lehet és a fertőzésnek kitett populáció száma lassan megközelíti a 3 milliárd embert. Mindez köszönhető a szúnyogok terjedésének, amelyek minden úton és módon támadnak, a Zöld-foki Köztársaság esetén valószínűsíthetően az első példányok egy repülőgépre kerülve érkeztek a szigetekre (ahogy általában a szigetekre a tájidegen fajok szoktak: mi visszük őket oda). Miután a szigetország gazdaságának egyik alappillére a turizmus, ezért a hatóságok mindent elkövetnek, hogy minél előbb gátat szabjanak a láznak, amely romba döntheti ezt a pillért.

Jelenlegi legfontosabb intézkedésük a szúnyogok által leginkább "fertőzött" területek beazonosítása, majd ott a teljes Aedes populáció elpusztítása. Rosszabbkor nem is jöhetett volna a helyi hatóságoknak az ügy, már június óta jelen van a szigeteken a fentebb már említett H1N1 vírus, valamint néhány hónapja jelentősen megnőtt a maláriáva fertőzött betegek száma is, és így az egészségügyi szerveken fokozódik a nyomás, félni lehet attól, hogy a Zöld-foki Köztársaság szociális ellátó hálózata nincs berendezkedve efféle dolgok kezelésére. Legjobb példa erre, hogy Fogo szigetén a Sao Filipe kórházat október utolsó napjaiban szó szerint elárasztották a magas lázra, súlyos fájdalmakra panaszkodó páciensek, és a tömegjelenetek láttán máris szükségállapotot kellett elrendelni az intézményben, hogy képesek legyenek kezelni a szituációt. Mindenesetre bízzunk benne, hogy az intézkedések megteszik hatásukat és a Dengue-láz olyan hirtelen tűnik el, ahogy megjelent.

És egy kis oktatóvideó a végére:  

 

2 komment

Címkék: zöld foki köztársaság


2009.11.01. 19:54 GaceTillerro

Burundi és Tanzánia: megoldódott a 37 éves menekült-probléma

Erre a vasárnapi napra egy rövid, ám rendkívül örömteli hírt gondoltam beposztolni, amelyet sajnos ezúttal is csak a legelvakultabb sajtóorgánumok dobtak margójukra. Majdnem 40 év után végre befejeződött a világ leghosszabb ideig tartó és a maga nemében legszomorúbb menekült-kálváriája, miután az utolsó, rendezetlen státuszú 1972-es, 400 burundi menekült is elhagyta Tanzániát. Anélkül, hogy most itt történelemoktatásba mennénk át, néhány szóban erről a tényleg elfeledett krízisről.

Tanzániában sok tízezer burundi állampolgár keresett menedéket a hírhedt 1993-1994-es években, de voltak jópáran, akiknek hányattatása ennél korábbra, a hetvenes évek elejére datálódik. A gyakran az első népirtásnak tartott döbbenetes 1972-es mészárlás főleg hutu menekültjeiről van szó, akik az akkoriban Burundit irányító, tuszi kormányzat erőszakos támadásai elől menekültek el, Tanzániába, Ugandába, Ruandába és a Kongói Demokratikus Köztársaságba (akkor Zaire). Nagyjából 180-200 ezer emberről lehet szó, akiknek nagy része, hozzávetőleg 120 ezer hutu Tanzániát választotta ideiglenes - akkor még annak szánt - hazájának. Ezután kezdődött el a hutuk módszeres és radikális elfojtása Burundiban és Ruandában, amelynek egyenes következménye lett a kilencvenes évek elején kirobbant súlyos etnikai konfliktus a régióban (minden 1993. októberében, Burundi első hutu származású elnökének meggyilkolásával kezdődött - erről részletesen is írtam), amely után nagyjából fél millió újabb menekült érkezett Tanzániába, amitől az ország majdnem összeroppant gazdaságilag, társadalmilag.

A menekülteket táborokba költöztették, amelyekben hozzávetőleg önállóan élhettek (tehát kezdetleges házak építése, földművelés stb.), ha életnek lehet azt nevezni, hogy az ENSZ segélyeire vagy rászorulva. A 2000-ben megkötött burundi békét követően több százezer menekült hagyhatta el Tanzániát és térhetett haza, de az 1972-es menekültek helyzete nem oldódott meg. Többségük szinte egész életét ezekben a zárt tanzániai táborokban töltötte, és az évek múlásával egyre terhessebbé vált jelenlétük az országban. Évről-évre követhető volt, hogy a kormányzat mindent megtett jogaik korlátozásáért, fellépett esetleges társadalomba integrálódásuk ellen is, de ezeknek a szerencsétlen embereknek a hazamenetel sem volt olyan egyszerű, mint ahogy azt elképzeljük.

A kilencvenes évek menekültjeivel szemben nekik rengeteg nehézséggel kellett szembesülniük eredeti hazájukkal kapcsolatban. Most attól az alapvető ténytől tekintsünk el, hogy a sok tízéves "száműzetés" alatt ezek az emberek olyan életmódot alakítottak ki a táborokban, amely Burundi sebeit nyalogató társadalmába való újrabeilleszkedésüket jelentősen  megnehezítette, és a társadalom bizonyos rétegei idegenként tekintettek rájuk. Súlyos problémaként tornyosult a zömmel földművelésből élő menekültek előtt a tény, hogy az egyik legsűrűbben lakott afrikai országban, Burundiban, nem lett volna egyszerű földhöz jutásuk, eredeti földjeiket már újraosztották, elfoglalták, vagy egyszerűen már nem is emlékeztek arra, hol voltak családi földjeik (pl. ha kisgyermekként távoztak 1972-ben). Aztán maga a burundi kormányzat sem támogatta oly nagy hévvel visszafogadásukat, ugyanis közismert volt a tény, hogy egyes táborokban radikális ellenzéki csoportok nézeteit támogató emberek is éltek nagy számban, és ezt még megfejelte a tény, hogy bizony voltak sokan, akik nem is akartak már hazatérni.

Így, miközben a "90-es menekültek" hazatérési folyamata nagyjából megfelelő mederben és időben haladt, addig ennek a sok tízezer embernek a sorsa hatalmas kérdőjelként magasodott a régió felett. Tanzánia elég kemény és ellenséges álláspontja ellenére végül az évtizedek folyamán több tízezer embernek tette lehetővé (csak a 72-es közül, teljes viszonylatban majdnem 200 ezer menekültről van szó), hogy állampolgárságért folyamodjon az országban, amellyel szinte kivétel nélkül mindenki élt is. A nemzetközi közösség részéről is történtek lépések, az Egyesült Államok közel 10 ezer régi menekültet fogadott be, de más országok is fogadtak be burundi polgárokat egy tucattól akár ezer főig. Az ENSZ pedig végül a kilencvenes években, a többi menekült hazatelepítésének folyamatában ismerte fel, hogy (relatíve persze) oppá, itt már közel harminc éve élnek burundi menekültek.

Ekkor indult meg a munka az ő státuszuknak a rendezésére is, amely évről - évre egyre jobban felgyorsult, és az idei évre már csak néhány ezren maradtak az ún. régi táborokban, de az ő helyzetük is rendeződött, ahogy fentebb írtam, néhány napja - ugyanazzal a vonattal, amivel jöttek - az utolsó 1972-es burundi menekültek is
elhagyták Tanzániát. Így, bár a kilencvenes években elmenekültek burundi polgárok közül még jópár ezren tengődnek Ruandában, Ugandában, vagy a nagy Kongóban, addig végre az 1972-ben elmenekült szerencsétlenek helyzete rendeződött. 37 év után, bravó.

A hazatérők helyzete annyiban lett könnyebb a fentebb vázolt nehézségekhez képest, hogy az ENSZ menekültügyi szervezete ezúttal aktívan segít sorsuk rendezésében, ideiglenes szállást és ellátást biztosít a hazatérőknek addig, míg helyzetük nem rendeződik az országon belül. Elvileg ezekben a táborokban már nem kell sokáig lenniük, ugyanis a burundi kormány folyamatosan halad az ún. "mesterséges falu" projekttel, amelynek keretében idén és tavaly 6 új falut adtak át a hazatérőknek, egy kis minimális földterülettel minden házhoz. Persze, azért ez a kép is árnyaltabb (avagy miért is lenne minden olyan egyszerű ebben a világban), ugyanis Tanzániát már évek óta érték-érik vádak, hogy ruandai és burundi menekültek ezrei nem igazán saját akaratukból hagyták el az országot, ráadásul az ENSZ segélyezési politikájának is keresztbe tesznek jópár éve (ez a sztori is megérne egy jó posztot).

Nagyjából az volt a lényeg, igyekezvén a burundi menekültek témájánál is maradva, hogy míg érkezésük éveiben a menekültek viszonylagos szabadságot élveztek, a táborok körül 4-5 kilométeres körzetben mozoghattak, itt földet is művelhettek, addig a 21. század fordulójára már csak a nyomor maradt, ugyanis a helyi hatóságok teljesen lezárták a táborokat (így értelemszerűen megnőtt a segélyek iránti igény), és folyamatosan attrocitásokat követtek el a menekültek ellen, hogy végre mozgásra bírják őket. Így történhetett meg például az általam csak kibondói népvándorlásnak nevezett történet, amelynek során egyetlen hónap alatt közel 4000 burundi polgár menekült (!!) haza a Kibondóban található táborokból.

Persze, ebben azért közrejátszott az is, hogy voltak időszakok, amikor az ENSZ képtelen volt megfelelően ellátni feladatát, így fordulhatott elő, hogy egyes táborokban felezték, harmadolták az élelmiszeradagokat, sokszor hónapos periódusokon át. Ruandai menekültekkel kapcsolatban még súlyosabb dolgokat lehetett hallani, sok ezer ruandai szerencsétlent szó szerint erőszakkal kényszerítettek a táborok elhagyására, újabb történet, amelyet az ENSZ szokás szerint képtelen volt kontrollálni. Viszont nehogy csak a tanzániai hatóságokat hibáztassuk. A fő hibás a nemzetközi közösség, kiemelten a magát oly sokszor dicsfényben fürdető Egyesült Nemzetek Szervezete, amely tényleg elégtelen hozzáállást tanúsít a tanzániai menekültkérdésben. Tanzánia rendkívül szegény ország, mégis semmiféle támogatást nem kapott azért, mert a régió egyik "megmentőjeként" lépett fel a hutu-tuszi ellentét menekültjeiért. A segélyszervezetek szépen kiosztották a kis élelmiszercsomagokat, a zsákban szállított fejadagokat, és tervezgették a jövőt, de hogy Tanzánia hogyan viseli a menekültkrízist, nos, azzal nem igazán törődött senki.

De még mielőtt teljesen elszabadulna a kezem alatt a klaviatúra, rövidre zárom a posztot azzal a örömteli gondolattal, hogy bár sok-sok év telt el, és sok-sok probléma kísérte sorsukat, végül 2009-ben rendeződött az 1972-es burundi menekültek sorsa.

4 komment

Címkék: burundi tanzánia